Kisalföld logö

2017. 01. 18. szerda - Piroska -7°C | 0°C

Rogyadozó utakon

Nézem a buszmegállót. Még nincs kétéves. Máris gödrökből és szétugráló téglákból áll. Mint egy háborús film kelléke. Jön a busz, újabb téglát pattint ki a vöröslő kőhalmazból. Még egy hónap és nem tud beállni a városi járat. Fel kell majd újítani! Ki a felelős? Ki az, aki ilyenkor előáll, és azt mondja, bocsánat, én voltam a kivitelező, és nem gondoltam volna, hogy erre busz fog járni.

Körforgalom a temetőnél. Nagy ünnep volt, amikor átadták. Ma már szintén a buszmegálló sorsára jutott. Környéke kijárva, az aszfalt felgyűrődött. Alig pár éves. Ki a felelős? Ki az, aki ilyenkor kiáll és azt mondja, bocsánat, mi építettük, de nem gondoltuk, hogy erre autók is járnak majd.

A sort lehetne folytatni. Kerékpárutak, járdaszigetek, átkelők, buszöblök. Mindegyik megszépül, felépül, aztán pár év alatt máris lehet felújítani.
Egyik ismerősöm erőemberként – lapátolni szokott – az építőiparban dolgozik. Ő azt vélelmezi, hogy nem kell az ilyeneken kiakadni. A szépen, költséghatékonyan, ha értjük, mire gondol, elvégzett munkának hazánkban nagy tradíciója van. Mivel soha nem a megfelelő pályázó győz, hanem az elvárásoknak leginkább megfelelő, mivel a költségek mindig lefelé tendálnak, és a hatalmas gépezet kenéséről is gondoskodni kell, az érdemi részre kevés marad. A kevésből meg csak ilyenre telik. Ünnepi asztalon soha nem látni, mi van a terítő alatt. És arra is gondolni kell, hogy a karbantartás utáni újraépítés megint ad munkát, betevőt az embereknek, hogy hadd nőjön rohamosan a foglalkoztatás.

Gondolkodtam a szavain. Ám nem hiszem, hogy igaza lenne. Képtelenség, hogy ne csak a jelenre gondoljanak azok, akik építtetnek. Nem hiszem, hogy akad olyan beruházás, amelynek értelme ne a hosszú távú hasznosulás lenne a pillanatnyi sikerszerzés helyett. El nem tudom képzelni, hogy a pénz és ne a szaktudás, az ismerősök és ne a referencia számítson, amikor mondjuk építeni kell!

Mindebből pedig ésszerűen következik tehát, hogy a buszmegálló és a körforgalom meg a kerékpárút meg a járdasziget és még néhány említhető társuk csak azért rogyadozik, mert mi nem használjuk rendeltetésszerűen.

Nosza, emberek! Tisztelve a kivételeket, meg kéne végre tanulnunk, miként közlekedjünk lábujjhegyen, nehogy zavarjuk azokat, akik egésznek tűnő félmunkákat végeznek. És ha más nem áll ki magáért, hát most itt az idő, mi álljunk ki és mondjuk ki bátran: mi vagyunk a felelősek!
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Konzultálni jó...

Tovább olvasom