Kisalföld logö

2017. 08. 19. szombat - Huba 19°C | 31°C Még több cikk.

Reklámidő

A végső tapasztalás pedig, hogy minden eladó és mindenre van vevő. Joghurt vagy eszme szinte egyre megy.
Ha leülök a tévé elé, egyre gyakrabban kapom azon magam, hogy idegesít, amit látok. Sokszor szinte a fizikai fájdalom határáig. És nem a nívótlan műsorokkal van bajom, mert azokat nem nézem. Az egyre elviselhetetlenebb – tisztelet a kevés kivételnek – reklámok hoznak ki a sodromból, amik bosszantóan szaggatják szét azt is, ami még nézhető (lenne).

Értem én, hogy a reklám egyfajta kommunikáció, ha akarom, szolgáltatás, tájékoztatás. Értem azt is, hogy iparágat működtet, munkahelyek ezreit, hogy nem létezhetnének nélküle kereskedelmi – megkockáztatom, közszolgálati – tévék, rádiók, újságok sem. Mozgatja a piacot, persze sokszor feleslegesen, de mégiscsak újabb és újabb fogyasztásra ösztönöz, segíti pörgetni a gazdaságot. Közben rámenős, de hát az is a dolga, hiszen funkciója szerint a figyelmünket piszkálja fel, néha pimasz, néha szándékoltan valótlant sugall, néha becsap, orrunknál fogva vezet, birizgálja birtoklási vágyainkat, s közben úgy manipulál, hogy nekünk is jó legyen. De ami sok, az mégiscsak sok.

Megnyugtató, hogy ezt nemcsak az én receptoraim jelzik így, hanem például az Arany Disznó díj is, amit a reklámszakma moslékjának „elismerésére" alapítottak. Na, hát ez a röfögés bosszant. A pusztában flangáló gumicsizmás tehenek, a balettozva takarító háziasszonyok, az életre kelt boldog gyümölcsök. No meg a bulizó baktériumok, a mosóporral a kézben partira járó vagy idétlen zöld zoknival elmélyülten társalgó macák, a csokievő vámpírok, nem beszélve a hasmenésekről, a köröm- és hüvelygombákról, az odakozmált ételekről, az égből pottyant hűtőszekrényekről. Erőltetett poénok, eltúlzott gesztusok, kegyesnek szánt hazugságok, végletekig leegyszerűsített szájbarágás.

Aztán jön végre a reklámmentes blokk a híradókkal, bennük politikusok, ilyen-olyan szóvivők, kommunikátorok. Gondolnánk, komoly dolog. De hamar rájövünk, hogy a recept változatlan. Mintha ugyanazok a kreatívok dolgoznának nekik is, csakhogy itt nem elsősorban a pénztárcánk, hanem a hatalomba jutás vagy maradás a tét. A kommunikációs túllicit termékek helyett erkölccsel, joggal, értékekkel operál, vágyaink helyett hitünkkel, reményeinkkel, és végső soron az életünkkel játszik – jószerével mértéktartás nélkül.

A végső tapasztalás pedig, hogy minden eladó és mindenre van vevő. Joghurt vagy eszme szinte egyre megy, miközben úgy tűnik, az orvosok és a gyógyszerészek szabadságra mentek. Nincs más hátra: a kockázatokról és a mellékhatásokról magunkkal kell elbeszélgetnünk.

Olvasóink írták

  • 3. Bokk 2012. december 04. 21:18
    „Reklámelhelyezésben a kisalfold.hu is tud csuda megoldásokat.”
  • 2. tradermike 2012. december 04. 20:55
    „Ha én lennék a törvényhozó, betiltanám a függő beszédet a reklámokban és a szakújságokban egyaránt. Soha többet "segíthet", "támogathatja", "megelőzheti", "tárgyalhat", "függhet", és társaik! Ezzel a reklámok fele el is tűnik - és ha van igazság, akkor a mögöttük lévő termékek is.
    Feltételes módban terméket hirdetni, cikket írni, illetve bármely szakma iratába publikálni nem dicsőség, nem hordoz felelősséget. Felelőtlen világban élünk, és hagyjuk terjedni. Nézzünk csak meg egy mai orvosi leletet: eltűnt a "diagnózis" szó, van helyette "vélemény". Zongorázni lehet a különbséget...”
  • 1. dsj 2012. december 04. 20:38
    „Nekem is tele van az össze hócipőm az adásokat megszakító bármilyen reklámokkal. Mióta azonban "fel van találva" a távirányító, számítógépnél a törlő klikk, azóta egyre virtuózabb módon kerülöm el a nem kívánt "értesítéseket". Persze az erre fordított időt is sajnálom.”

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

El, vissza haza

A kivándorlás lassítása nemzeti érdek, s nem kizárólag az anyagiakon múlik. Tovább olvasom