Kisalföld logö

2017. 01. 18. szerda - Piroska -7°C | 0°C

Priccsen fekszünk

Itt majdnem egy egész ország néz mind kialvatlanabb szemekkel, és érzi úgy, mintha ez már megtörtént volna vele valamikor.
– Énnekem olyan pechem van, mint egy Nechleba nevű illetőnek a Nekázanka utcából, aki oda szokott járni a „Kutyakaparó" kocsmába.

Ez mindig elhatározta, hogy megjavul, és szombattól fogva új életet kezd, és másnap mindig azt mondta: „Reggel felé aztán észrevettem, cimborák, hogy egy priccsen fekszek" – mondta Svejk az óberlajtnant úrnak, útban az első világháború felé a Prága–Ceské Budejovice-i gyorsvonat másodosztályú fülkéjében, nem sokkal azután, hogy ráeszméltek, egyik kofferjukat ellopták. Mindezzel nem azért hozakodom elő, mert a derék katona néhány sorral korábban azt állapítja meg, hogy „az állomáson mindent lopnak, másképpen nem lehet", ami meglehetősen pontosan írja le a hazai viszonyokat is, hanem mert ennek a Nechlebának a legjobban az fájt, hogy ez a pech egész nemzedékeket üldöz.

Helyben is vagyunk; itt majdnem egy egész ország néz mind kialvatlanabb szemekkel, és érzi úgy, mintha ez már megtörtént volna vele valamikor. Kamaszkorom hajnaláról, 1987 körülről dereng bennem egy Híradó-tudósítás, amiben a következő évi megszorító intézkedésekről volt szó, talán néminemű bányabezárásokról is, meg arról, hogy ezt ki kell bírni, aztán jobb lesz. Én elhittem, mások nem annyira, mert ők tudták, hogy a hetvenes évek vége óta ez a lemez szól, és időközben 1982-ben kis híján államcsődbe is sikerült navigálni a magyar gazdaság gyorsnaszádját.

Sajnos az 1990 óta eltelt huszonegy év is feldolgozható lenne egy olyan monográfiában, amely a „még egy kicsit, utoljára meg kell húzni a nadrágszíjat" típusú szlogenek és a pofára esések egymásutánjában fedezné fel a történtek rendezőelvét. Hiába volt a négy év sokkhatás, az elszabaduló munkanélküliség, a bezárt gyárak sora, 1995-ben nekünk egy Bokros kellett, hogy visszatáncoljunk a szakadék széléről. A horni és az orbáni konszolidáció, majd a jóléti (jesszusom, még kimondani is!) rendszerváltás Őszödbe torkollt, meg olyan emlékezetes mondatokba, mint hogy „nem kell félni, nem fog fájni" – holott már vagy öt esztendeje fáj, 2008 óta pedig nem is kicsit, nagyon. Ehhez képest most megint ott tartunk, hogy november végéig 2012-t ígérték az elrugaszkodás évének, most pedig már 2013-ra mondják ugyanezt.

Attól félek, mi még jó darabig rendre priccsen ébredünk, kómásan, mint az a bizonyos Nechleba, aki reggelente arra döbbent rá, hogy előző éjjel valahol betört valami kerítést, vagy kifogta a konflisból a lovat, vagy egy rendőrpatruj kakastollaival akarta kipucolni a pipáját.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Segítség és új világ

Ennek a világnak, az önző, élveteg, pénzuralminak lesz vége. Megvilágosodunk – állítja a régen… Tovább olvasom