Kisalföld logö

2016. 12. 11. vasárnap - Árpád -3°C | 8°C

Pokoli lecke

Három felnőtt áll elöl, a teremnek háttal, csak szégyentől égő fülük látszik és a padlóra bámul három kölyökarc.


Hozhat-e megnyugvást a jövő péntek? Nem hozhat, és a soproni per soha nem fog lezárulni azzal, hogy három vádlottat elítélnek. Hiszen mik is a lehetőségek? Bárki is nyugodtabb lesz, ha húsz évet kapnak vagy tizennyolcat, esetleg hatályon kívül helyezik a döntést? Vajon kell-e keresni a válaszokat, amikor egyetlen gyilkosságra sincs magyarázat? Önt mitől rázta meg mégis annyira a lőtéri gyilkosság?

Miért csináltátok ezt, gyerekek? Aki ízlelgeti ezt, szinte könny szökik a szemébe, mert a legtehetetlenebb indulat közben is annyi lágyság, annyi oltalmazó törékenység van ebben a pár szóban. Hogy miért lágyítja még annak is a szavát, aki egy pillanattal később átkokat szór fia gyilkosaira? Azért lágyítja, mert mindenben, aminek a megszólítottjai még „gyerekek", benne van a visszafordíthatóság, a gyámolító megbocsátás, hogy még jóvátehető a bűn és tisztán újrakezdhető minden. Csak legyetek végre jók, gyerekek.

És ott a valóság. Hogy már semmit nem lehet elölről kezdeni. Mert három felnőtt áll elöl, a teremnek háttal, csak szégyentől égő fülük látszik és a padlóra bámul három kölyökarc, miközben a meggyilkoltak rokonai, az édesanyák hátul zokognak.

Amikor T. Attila, V. Roland és M. Tamás születtek, majd később totyogtak, szaladtak, s amikor az iskolapadban talán pokémonnal játszottak, elindult felénk is nyugatról a modern civilizáció szörnye. Írtunk róla mi is, amerikai és német diákok rémtetteiről, mint afféle elképesztő jelenségről, ami messze a mi utcánktól, iskolánktól, gyerekünktől, szüleinktől távol esett meg.

A szörny unatkozik, elkényezteti a polgári lét és már az ölés kedvéért ölne. Azt hiszi, nem ismer félelmet, s kegyetlen arcát mutatja, de közben robban, mint az időzített bomba. Ezért félelmetesebb a gyilkosnál is, akivé válni akar – így látja őket egy szakértő.

Mondjátok, vajon hétévesen, amikor a későbbi áldozatok a nyugati diákgyilkosságokról olvastak, bele volt-e kódolva hármatok tenyerébe, hogy ti lesztek az elsők Magyarországon, akik a rémületet hozzátok erre a társadalomra? Miközben felpillantani sem tudtok, ha egy haragos felnőtt áll elétek?

Ha nem volt belekódolva, akkor hogy lehetne lezártnak tekinteni ezt pusztán azzal, hogy rájuk mutatunk: ők a gyilkosok, lakoljanak. Ha ők még gyerekek, akkor ki kérdezte meg tőlük, hol lógtatok az éjjel? És hol voltatok tegnap? Hogy telt a munka, amivel a pénzt kerestétek? Azért nem kérdezi senki, mert nem is kell megkérdeznie.
És nem terhelhetjük csak az iskolát, csak a médiát vagy csak a családokat mindezzel, s a szülőket látva óvjon is az isten ettől. De az sem volna igaz, ha kijelentenénk, hogy a három fiatal megbüntetésével elvonul a szörny kelet felé, kedves kisvárosok és meghitten ismerős falvak után kutatva.

Mert három fiatal kezét tizennégy évesen elengedték, s az intézményrendszer úgy működött, hogy nem kellett ehhez hibázni, és ezért most magát a rendszert kellene tetemre hívnunk, amiben például a diákok ellenőrzésére nincs garancia.

Ha mindentől le tudnánk ezt a pokoli leckét csupaszítani, az már csak a sors keze volna, hogy a csillagok 2012-re így álltak össze. Hogy egy a milliárdhoz eséllyel, mégis sorsszerűen találjanak egymásra ők hárman. T. Attila, V. Roland és M. Tamás. A gyerekek.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Esélyek

A jelenlegi erőviszonyok alapján sokkal inkább a harmadik hely a realitás a magyar együttes számára,… Tovább olvasom