Kisalföld logö

2017. 07. 24. hétfő - Kinga, Kincső 20°C | 30°C Még több cikk.

Plakátok

Ha már Áder János nem küldte oda, az ellenzéki pártok révén előbb-utóbb az Alkotmánybíróságra kerül a plakáttörvény, s végül csak kiderül, vajon alaptörvény-ellenes-e. Lehet, hogy az. Ennél nyilvánvalóbb, hogy a Fidesznek kedvez, hiszen a pártok és a kormány esetében tiltja az akciós köztéri hirdetésvásárlást, az olyan szervezetek esetében, mint a kormányközeli Civil Összefogás Fórum, nem, ráadásul a kabinet sokmilliárdos költéseit sem korlátozza.

Ugyanakkor ez csak az egyik, mondhatni sekélyebb baj. A mélyebb az a kampányfinanszírozási mocsár, amely 27 éve húzza le a közéletet, szennyezi be a társadalmat, s valójában gondjaink egyik origója. A rendszerváltó elit valamiért úgy döntött 1989–90 táján, hogy szándékosan betarthatatlan szabályokat fogalmaz meg. Napnál világosabb volt, hogy jelöltenként egymillió, összesen legfeljebb 386 millió forintból nem lehet kihozni egy választási kampányt, hát még évekkel később, a gyakran két számjegyű inflációk után.

A módosításról azonban a pártok sohasem tudtak és akartak megegyezni, amikor pedig az MSZP–SZDSZ kabinetnek meglett volna hozzá a kétharmados többsége, nem tett semmit. A költési limit a második Orbán-kormány idején 995 millió forintra emelkedett, a törvényt szokás szerint különösebb egyeztetés nélkül fogadták el a kormánypártok. Ez az összeg ugyan már közelebb áll a valósághoz, de nem eléggé. Egy kutatás szerint a Fidesz–KDNP ennél a summánál háromszor – a kormány és a CÖF hirdetéseit is beleszámítva négyszer –, a baloldal másfélszer, a Jobbik negyedével többet költött.

Persze senki nem bukott le, miután az ellenőrzés rendkívül baráti, önbevallás alapján történik.

A kérdés azért kérdés marad: a különbözet honnan került elő, és főleg, milyen ígéretért cserébe?

Ez csak az egyik, mondhatni sekélyebb baj.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Az állam dolgai

Tovább olvasom