Kisalföld logö

2017. 11. 20. hétfő - Jolán 3°C | 7°C Még több cikk.

Otthonunk

Úgyis csak az marad életben, aki alkalmazkodni tud.

A Kelet-angliai Egyetem kutatóinak egy 2013-as tanulmánya szerint a földi élet 1,75–3,25 milliárd évig tarthat még, azaz elméletben ennyi idő áll az emberi faj rendelkezésére, hogy új otthont találjon magának a világegyetemben – már ha fajunk egyáltalán fennmarad ennyi ideig. Mi, emberek addig is mindent elkövetünk annak érdekében, hogy bolygónk testén sebeket üssünk, úgy teszünk, mintha gyorsítani szeretnénk a folyamatot. Aztán meg sírunk, hogy felmelegedés, meg rossz levegő és sosem látott viharok... De újra autóba ülünk, aeroszolt használunk, eldobjuk a pillepalackot és kiöntjük az elhasznált olajat.

Én bízom abban, hogy Földanyánk megvédi önmagát. Úgyis csak az marad életben, aki alkalmazkodni tud. (Szegény dinoszauruszoknak nem sikerült, hiába nőttek nagyra és erősre.) Egy felsőbb hatalom például kitalálhatja, hogy legyen az emberek többsége allergiás a gabonákra, ha generációk múlva tíz földlakóból már nyolc lisztérzékeny lesz, többé nem kell erdőket pusztítani a termőföld reményében. Vagy a szőkék és vörösek kénytelenek lesznek sötétebb bőrű társat választani, hogy utódaik már ellenállóbbak legyenek a Nap fényével szemben. Bár az is lehet, hogy még néhány generáció, és az ember a túlnépesedés problémáját is megoldja: kiirtja önmagát. Ha nem, majd gondoskodik rólunk a természet időnként romboló ereje...

Itt éljük kis hangyalétünket ezen a gyönyörű bolygón és észre sem vesszük, hogy eldurvult harcban állunk a természettel. És nem győzhetünk. Ha az ember bizonyul erősebbnek, elvesztjük a Földet, ha a természet győz, elveszejt bennünket. Az állat védi a vackát, az ember mégis az – ez idáig – egyetlen otthonát teszi tönkre. Pedig állítja, a legokosabb faj a Földön. A jövő eldönti, így van-e.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Gyevi bíró

„Felelőtlenül, nyári gumikkal elindultak." (Pintér Sándor) Tovább olvasom