Kisalföld logö

2016. 12. 08. csütörtök - Mária -3°C | 3°C

Obstrukció

Az obstrukció egy döntési folyamat hátráltatása jogszerű, de felesleges tevékenységekkel.


Egy rég elfeledettnek hitt politikai módszer, az obstrukció született újjá Magyarországon búcsúzó hetünkön. A T. Házban kedden kínosan lelassult az idő, és még pénteken is csak szerda volt a napirend szerint az új parlamenti rekordnak számító 45 órás szakadatlan ülésezés után.

Konkrétan az történt, hogy az ellenzék pártjai „szétbeszélték" a plenáris vitát. Így akadályozva a törvénygyári erőltetett menetet. Úgy érveltek, hogy a köznevelési és felsőoktatási törvény és az Esztergom-ügy jóval többet érdemel annál, hogy fű alatt, menetből letudja az előterjesztéseket a parlament. Az időhúzás phürroszi sikere volt az amúgy képviseleti szűkössége okán folyamatos vesszőfutásra ítéltetett – ám e néhány órára most közösen sorompóba szálló – MSZP–Jobbik–LMP ellenzéknek.
Az obstrukció egy döntési folyamat hátráltatása jogszerű, de felesleges tevékenységekkel. A módszer a dualizmus idején élte fénykorát. Az alaphelyzet akkor is az volt, hogy a szabadelvűnek nevezett örökös kormánypártot alapjáraton sem leszavazni, sem leváltani nem lehetett. A ´48-as alapzatú ellenzékieknek csak az örökös opponálás és az obstrukció maradt.

Ez a helyzet olykor elképesztő indulatokat indukált. Így 1904-ben is, amikor a többség olyan házszabályt fogadott el, miszerint az obstruáló képviselőket akár karhatalommal is ki lehetett vezettetni a tanácskozásról. Ez Tisza István miniszterelnök ötletére Perczel Dezső házelnök zsebkendőszavazásos trükkjével vált hatályossá. A durva parlamentáris csel nyomán már másnap ellenzéki választási szövetség alakult, sőt, több kormánypárti képviselő – így a most a Fidesz által újra közszájra emelt Széll Kálmán is – elhagyták a Szabadelvű Pártot. A kormánypárt által így összepántolt kényszerellenzék aztán előbb gondosan apróra szétverte a parlamenti üléstermet, majd 1905-ben csodák csodája megnyerte a választásokat is.

Aztán 1912-ben az újra kormányfő Tisza a véd- erőtörvény önkényes megszavaztatása után a feldühödött ellenzéki képviselőket karhatalommal vezettette ki az ülésteremből. Erre Kovács Gyula, az elsők között kitiltott honatyák egyike pár nappal később az újságírói karzatról leugorva „Van még itt egy ellenzéki!" felkiáltással háromszor Tiszára lőtt. A golyónyomokat máig mutogatják az Országház látogatóinak. Aztán maga ellen fordította revolverét. A halántéklövést csodával határos módon túlélte.

Mint ahogy ezt a merényletet is megúszta Tisza István ép bőrrel. Hat évvel később a háborús vereség utáni csőd és az országvesztés szülte gyilkos indulat pusztította el.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Bilincsbe verve

A fogási csalásokban mindenki éritnett. Azok is, alolet becsaptak a manipulált mérkőzések… Tovább olvasom