Kisalföld logö

2017. 05. 29. hétfő - Magdolna 14°C | 27°C Még több cikk.

Nyomor nélkül

A nyomor attól még szerves része a városnak, ha kirakatán varázsütést alkalmazunk.

Háromszázkilencven esetben küldtek el közterületen élő hajléktalant a fővárosban, 39 fedél nélkül tengődőt pedig előállítottak. Sikeres évet zártunk.

Az erről szóló hivatalos tájékoztatás igen kurta, nem tudjuk meg, honnan és miért vitték el őket. Ültek, álltak, feküdtek, ettek, ittak, aludtak vagy pisiltek-e? Pokrócuk, kabátjuk, cipőjük buktatta-e le őket, netán rakétásüveget, parizert vagy „Fedél nélkül" újságot szorongattak. Mert akármennyire is tudni véljük, ki a hajléktalan és ki nem, azért benne van a hibalehetőség. Ha egyszer a kedves olvasó lesz az aluljáróban szolgáló pesti rendőr, s engem rosszul öltözöttnek talál, talán csak pislogni lesz időm, amikor távozásra szólítanak fel.

De tegyük fel, hogy a kétmilliós főváros is emberi léptékű körzetekből áll, ahol a járőrnek nem kell bemutatni az ott tanyázó hajléktalanokat, jóllehet még csak az sem csalhatatlan jele ennek az életformának, hogy valaki kirívóan rosszul van felöltözve. Tehát végül csak kilyukadok oda, hogy nem merném vállalni a felszólítás kockázatát, ha mondjuk én lennék az aluljáróban szolgáló pesti rendőr és a kedves olvasó volna a hajléktalan.

Közben pedig nyilván az is lehet, hogy épp könnyített magán az előállított, s akkor aligha állhat elő a jogaival. A szakemberek szerint ugyanis létezik olyan vélemény, ami szerint csak pár száz renitenst próbáltak kiszűrni a pesti szigorral. Na de rendzavaró, gusztustalan dolgokat a nem hajléktalannak sem szabad csinálni, s akárhogy is csűrjük, a rendelet tesz úgy a legkevésbé, mintha csak a renitenseket célozná. Az „életvitelszerű tartózkodást" tiltja – ami innentől kezdve renitens – a világörökségi területeken, megállókban, állomásokon, majdnem 30 aluljáróban és még sok helyen, temetőknél például.

Akármiért is zavarták el vagy vitték be őket, nekem mindig is rosszul fog esni ez a szigor, nem azért, mintha magam szeretném az aluljáróhoz tartozó hálózsákok látványát, az élettelen tárgyakhoz hasonló elterülőkét, akiktől az aluljáró olyan volt, mint a város legmélyebb gödre. A hely, ahonnan csak kísérteni jönnének fel az ébredezők és mi, az élők, vacogva szedjük lábunkat a kijárat felé. De a nyomor attól még szerves része a városnak, ha kirakatán varázsütést alkalmazunk.

És a civilizált társadalmat elsősorban nem városképéről, közvilágításáról, parkjáról és szökőkútjáról ismerjük meg, hanem arról, ahogyan a gyengékről gondoskodik, akiket a mélyszegény társadalmak mindig is kirekeszteni voltak kénytelenek.

Mi nem vagyunk kénytelenek. És jobban örülök, hogy Győrben rám bízzák a döntést: odanézek-e a nyomorra, még ha vissza is pillant rám, üveges tekintettel.
 
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Más téma

Semmilyen pártpreferencia nem ér annyit, hogy feláldozzuk érte a családi kötelékeket.
Tovább olvasom