Kisalföld logö

2017. 05. 28. vasárnap - Emil, Csanád 12°C | 24°C Még több cikk.

Nagybácsi németből

Guszti nagybácsinak fogalma sincs arról, mi folyik ebben az országban. Nincs tapasztalata arról, miként omolhat össze a világ az emberben.

Feleségem nagybátyja Németországban él. Rendszeresen látogat haza. Tegnapelőtt kísértük ki a Bécsbe tartó vonathoz – ott lakik lánya, és unokázni ment –, a peronon kicsit vártunk. Volt idő arra, hogy ne csupán a családról, egészségről, munkáról, de az országos közhangulatról is szót ejtsünk.

Rezidensek helyzete, pedagógusok sztrájkja. Rendvédelmisek felvonulása, új választási törvénytervek. Az egekbe szökő svájci frank, az inkább dráguló benzin. A megélhetés lehetetlensége, a közmédiát megrázó kirúgási hullám. Az egyházi törvény változása.

Nagybácsink csak figyelt, fülelt, bólogatott, végül nevetni kezdett. – Csak ennyi? – kérdezte. – Csak ennyi a bajotok? Ezért vagytok úgy kiakadva? Elmondom nektek, ki kéne nézni a határon túlra végre. És nem csak azért, hogy ott is választókat toborozzatok mindenféle ígérgetésekkel a következő szavazáshoz. Megjegyzem, nekem az a véleményem, valaki oda szavazzon, ahova adózik, de mindegy is – legyintett csontos kezével az öreg. – Európában most az a legfőbb kérdés, egyáltalán lesz-e Európa. Lesz-e euró? És nem tíz év múltán, hanem most az év végén. Ezek az igazi kérdések, kedveseim, nem a ti kis helyi csetepatéitok. Tök mindegy, ki a sámlira álló kiskirály, nem számít, ki mit lopott el vagy ki kinek tesz keresztbe. Mert ha az unió becsődöl, akkor itt senkinek sem lesz semmije. Lyukas gatyákat lobogtat a szárítóköteleken majd a szél. És nemcsak a szocikét, nemcsak a fideszesekét, hanem még a függetlenek ma még patyolatosan tiszta alsóját is kirágják a nemzetközi pusztulat molyai. Na, isten áldjon mindnyájatokat, majd jövök hamarosan. Addigra vegyetek házikolbászt, pálinkát meg halászlékockát, ezeket viszek majd megint.

A railjet ajtajai sziszegve nyíltak, majd csukódtak, nagybátyánk eltűnt hátizsákjával és két bőröndjével a sötétített üveg mögött. Mi pedig némán néztünk utána.

Első hallásra úgy festett, igaza lehet. Mit kell nekünk fennakadni bizonyos dolgokon? Nem mindegy, hány m betűvel írjuk a demokráciát? Nem mindegy, hány tévéből, rádióból halljuk ugyanazt az agymosó propagandát? Nem mindegy, hogy ki a vezéregyén, aki önmaga tökéletességében bízva mutat irányt, hol erre, hol arra? Nem mindegy, ha a világ összedőlni készül körülöttünk?

Végül anyósom szólalt meg. – Szerintetek Guszti érti, hogy mi miről meséltünk neki? – Kulcsmondat volt a mamától. Guszti nagybácsinak ugyanis fogalma sincs arról, mi folyik ebben az országban. Nincs tapasztalata arról, miként omolhat össze a világ az emberben – bent, ahol a szív, a lélek, az önbecsülés van! Hogyan válhatunk önmagunk árnyékává, mert képtelenek vagyunk hinni, mert már képtelenek vagyunk arra, hogy többet tegyünk, mint fejünk szótlan csóválása.

Hiába a világvége-hangulat a kontinensen, ahhoz, hogy a vésszel szembe tudjunk nézni, itthon kellene először összeszedni magunkat. Megtalálni belső békénket, egymás felé kitárt karokkal és nem tockosra lendülő kezekkel.
Vagy fel kéne ülnünk nekünk is a Bécs felé közlekedő vonatra?

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Hal és kenyér

Alapvetően mindenki csak békességre vágyik a maga és családja számára, meg némi biztonságra lelki és… Tovább olvasom