A hétvégén rendezik meg a Múzeumok Éjszakáját. Egyre népszerűbb a programsorozat, egyre többen látogatják. Budapesten és vidéken is. Ám néha félelem önt el, a pénz hiánya miatt nehogy tényleg eljöjjön egyszer a múzeumok teljes éjszakája.
Mint mai számunkban olvasható, a múzeumok kötelesek befizetni az ingyenes belépők után is az áfát. Nincsenek egyedül, így vannak ezzel az állatkertek, zenekarok, művelődési házak és a színházak is.
Érdekes logika ez a hatályos jogokat alkotók részéről. Egyrészt adnak egy csomó támogatást a fenntartáshoz, ezt leginkább az illetékes városi, megyei önkormányzati egységen keresztül, fejkvótával is kiegészítve azt. Másrészt viszont az odaadott pénzből arra kényszeríti az alapvetően általa üzemeltetett intézményt, hogy áfa címen fizessen vissza a közösbe.
Az oktatás, a kultúra támogatása – hiába is nyomjuk magunkban ezt el a létbizonytalansági, megélhetési korszakunkban – mégiscsak a jövő záloga. A múzeumokra, az oktatási intézményekre nagyobb szükség van most, mint valaha. Amikor egy egész ország bizonytalanodik el, és a fiatalok többsége amint használható diplomát vagy szakmunkás-bizonyítványt kap, máris húzna innen, kellenek a kötődést erősítő szálak.
Magyarországon a rendszerváltás óta súlyos milliárdok tűntek úgy el, hogy azoknak nyomát nem találja meg még a legjobb régész vagy muzeológus sem. Azt azonban bizonyosan lehet állítani, hogy ezen pénzek java egész biztosan nem a kulturális szférában vált semmivé. Mert a kulturális terület, a múzeumok, a színházak, a művelődési házak, a filharmonikus zenekarok szeretnék ugyan, ha kicsit dúskálhatnának a pénzben, de erre eddig nem volt lehetőségük. Nekik az önköltséges továbbélés volt a tét minden helyzetben. Örülhettek, ha nem zárták be őket, vagy nem próbálták ezt megtenni, azzal az indokkal, hogy nincs szükség a „köldöknéző", nem termelő szférára.
Pedig a múzeumokra szükség van. A régi, porszagú intézmények nyilván nem olyan vonzók már, mint voltak. De ezek az intézmények nem maguktól ilyenek. (Nézzük meg például a Terror Házát Budapesten. Arra nem sajnálják a pénzt. Van is látogató, fizető látogató rengeteg.) Az ország legtöbb múzeumában azonban a szakmai munka helyett sokszor a számokat kell bűvölniük az igazgatóknak, hogy kijöjjenek a költségvetésből.
Az állam nyilván nem teheti meg, hogy a múzeumokra tonnányi pénzeket költ, de józanabb szabályzókkal talán segíthet. Mint ahogyan azok is segíthetnek, akik képesek mecénásokká válni, és azok is, akik képesek megvásárolni a múzeumi belépőt. Különben előfordulhat, hogy sok-sok múzeumra Magyarországon tényleg eljön a sötét éjszaka.