Kisalföld logö

2017. 08. 20. vasárnap - István 17°C | 23°C Még több cikk.

Minek nevezzelek?

A grófi unokahúg hivatkozik a gyerekszobából hozott tisztességre, ami azt diktálja, hogy a névadás vétójoga ugyanúgy megilleti a leszármazottakat, mint a tárgyi hagyaték.
Kitört a névbitorlási háború. A barikád egyik oldalán Klebelsberg Kunó unokahúga, a másikon az oktatási tárca teljes szélességében.
Pró: illett volna megkérdezni az örökösöket, hogy hozzájárulnak-e ahhoz, hogy az egykori kultuszminiszter neve mögé bújtassák a kormányzati oktatási reformot és hivatalt. Mert ha igen, akkor a válasz nem.

Kontra: a kormány döntése a leszármazottakra a tiszteletadás jele, nem a megaláztatásé és tekintve, hogy gróf Klebelsberg Kunó 1931-ben hunyt el – egyedül a Magyar Tudományos Akadémia illetékes a névválasztás jóváhagyására.

Mintha az Antigoné közepébe csöppentünk volna, ahol ógörögül moralizálnak azon, hogy a családot vagy a királyt illeti-e meg a holttest: ki rendelkezik egy elhunyt testével, szellemével és emlékével, ha az túlnő önmagán – a hatalom vagy a család?

A kérdés számomra olyan egyértelmű, mint az egyszeregy, de a józan ész igazsága, tudjuk, nem jogi kategória. A grófi unokahúg hivatkozik a gyerekszobából hozott tisztességre, ami azt diktálja, hogy a névadás vétójoga ugyanúgy megilleti a leszármazottakat, mint a tárgyi hagyaték. Klebelsberg Kunó vitathatatlanul nagy formátumú oktatáspolitikus és államférfi volt, aki beterelte a mezítlábas parasztgyerekeket az iskolába és megtanította írni-olvasni a nemzetet. Öt év alatt ötezer népiskolát nyittatott, elsöpörte az analfabetizmust és az iskolarendszert valamennyi szintjén megreformálta. A trianoni határokon kívül rekedt egyetemek helyett Pécsett, Sopronban és Szegeden gyökereztette újjá a magyar felsőoktatást. Áldassék érte a neve!

A felnövekvő nemzedék taníttatásába, magas színvonalú képzésébe fektetett tőke nélkül elképzelhetetlennek tartotta Magyarország felvirágoztatását. Bár sokan támadták az oktatási beruházások mértékét, mégis el tudta érni, hogy a költségvetésből kellő anyagi részesedést kapjon. Egyik országgyűlési beszédében így érvelt: „Rettenetes volna lekésni arról a gyorsvonatról, mellyen Európa nemzetei robognak előre, egy ma még beláthatatlan fejlődés hihetetlen távolságai felé."

Hitte, hogy a magyarság „igazát" nem a múltba fordulással, nem az ellenségkereséssel, hanem a versenyképes, európai tudással lehet megtalálni és elérte, hogy „a kicsinyes takarékosság be ne törjön a magyar művelődés kertjébe, hol épp a legkényesebb virágokat tarolta volna le".

Gróf Klebelsberg Éva a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróságától várja a drámai fordulatot és bízik benne, hogy ott ismerik a bölcs Szophoklész érvelését: Lábbal ne tapodj soha isteni törvényt! Rombol a dölyf.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Húsvét, sonka

Több lesz a víz, kevesebb a hús, mert a válságra a gyártónak válaszolnia kell. Tovább olvasom