Gólt kapni sohasem jó, az utolsó utáni percben meg végképp nem, hiszen azt már nem lehet javítani. Sajnáltuk is a magyar U21-es válogatottat, amely hétfőn ekkor kapta azt a bizonyos találatot a touloni tornán a házigazda franciáktól és a döntetlennel a mi csapatunk esett ki. Pedig azon a mérkőzésen jobbak voltak a galloknál és megérdemelték volna, hogy továbbjussanak. Ez bizony pech.
Néhány nappal korábban a két évvel fiatalabb korosztályban a magyar válogatott az elitkörben két súlyos vereség után legyőzte a macedón tizenegyet, ezzel csoportharmadik lett és elbúcsúzott. Még a törökök elleni 1–6 után Szepessy László, a magyar csapat szövetségi edzője tett egy figyelemre méltó nyilatkozatot: „A török válogatott Európa élvonalába tartozik, fizikálisan, játéktudásban és gyorsaságban is előttünk jár, el kell ismernünk, hogy egy jobb csapattól kaptunk ki. Tanulnunk kell ebből a meccsből, a hibáinkból, le kell vonni a tanulságokat, elsősorban azt, hogy a nemzetközi élfutball egészen más, mint amihez a játékosok hozzászoktak."
Hogy is van ez?
Szinte évtizedek óta ugyanezt a lemezt halljuk: az aktuális ellenfél az adott korosztályban a fent felsorolt dolgokban előttünk jár és ebből le kell vonni a tanulságokat. Ezt tesszük már jó ideje, de ennek ellenére – vagy éppen ezért? – azóta sem érünk utol senkit... Az állításból pedig az következik még, hogy itthon nem a nemzetközi élfutball követelményeihez szoktatják a fiatalokat. Ez is látszik. Ebben a szellemben nőttek, nőnek fel generációk évtizedek óta, és ennek a „termékét" látjuk viszont mi hétvégenként a honi pályákon. Hogy milyen színvonalon, arról a mérkőzések nézőszáma árulkodik a legjobban...
Egy biztos, ugyanolyan gyerekek születnek itthon, mint Törökországban vagy éppen másutt, a genetikai különbségek elhanyagolhatók közöttük. Ezért joggal kérdezhetjük: miért lehet az, hogy az ellenfél fizikálisan, játéktudásban és gyorsaságban is rendre előttünk jár? Mi történik közben? Valószínű, a hozzáadott értékkel, vagyis a szakmai tudással lehet a baj. A licencgyártó képzés évek óta ontja a magyar szakembereket, akiknek színe-java minden külföldi edző itthoni bukásakor (ami egyébként előre garantálható...) megszólal, lám, nem bennük van a hiba. És gyorsan hozzáteszik azt is, a tréner nem ismerte a sajátos magyar viszonyokat.
Na, ez a baj. Amíg lesznek ilyen viszonyok, addig itthon nem lesz futball.
28°C
Hozzászólok! 
