Kisalföld logö

2016. 12. 02. péntek - Melinda, Vivien 0°C | 6°C

Mindennapi szemetünk

Azt sem szeretem, ha az utcán eldobott csokispapírt, zsebkendőt, cigarettacsikket látok, így pláne megriaszt, hogy nekünk nem elég az utca, teleszemeteljük lassan a világűrt is.
Elmúlt a veszély, most elmaradt az armageddon, ha minden igaz, lakatlan területre pottyantak az UARS-szonda darabjai, szétszóródva vagy Kanadában, valahol Calgarytól délre, vagy az Egyesült Államoktól nyugatra, a Csendes-óceán felett – legalábbis a NASA szerint. Az északolaszokkal a kijárási tilalom után a világ is megnyugodhatott, már ha megnyugtató, hogy még az amerikai űrhivatalnak sem volt halványlila gőze arról, mikor, merre és mekkora darabok fognak az égből lepotyogni a hattonnányi szerkezetből. Pedig hogy a helyzet nem volt komolytalan, jelzi, az égből hulló műholdeső lehetőségének hírére kolléganőm már egyenesen Bruce Willisért kiáltott.

A magam részéről azt sem szeretem, ha az utcán eldobott csokispapírt, zsebkendőt, cigarettacsikket látok, így pláne megriaszt, hogy nekünk nem elég az utca, teleszemeteljük lassan a világűrt is. Olvasom, egyesek szerint már a Földnek is van gyűrűje, de nem jégből és kődarabokból, mint normálisan, hanem az űrhajósok által elhagyott szerszámokból, kiszolgált műholdakból, kiégett rakétafokozatokból. A rengeteg és egyre gyarapodó űrszemét lassan lehetetlenné teszi a biztonságos űrkutatást, mivel az egyes darabok keringési sebessége több kilométer másodpercenként, egy apró, csavarhúzó méretű tárgy is végzetes lehet, ha űrhajóval vagy űrállomással találkozik.

Az első szputnyik felbocsátása óta, vagyis bő fél évszázad alatt sikerült teleszemetelnünk körülöttünk az űrt, a Föld körüli térségben felhalmozódott, egy centiméternél nagyobb, mesterséges eredetű égitestek száma már meghaladja a százezret, az ennél kisebb darabkákból pedig milliónál is több lehet egyes becslések szerint. Több eset ismert, amikor keringő űrszemét tett működésképtelenné egy-egy műholdat. Tavasszal volt hír, hogy kis híján üzemen kívüli kínai műholddarab csapódott egy űrállomásba. A problémára egyelőre nincs megoldás, bár a hírek szerint kifejlesztettek egy olyan miniatűr műholdat, amely összegyűjti és a sztratoszféra szélére tolja az űrközi szemetet, ami aztán a Föld sűrűsödő légkörébe érve elég; bár alkalmanként előfordul, hogy egy-egy űrhulladék visszatér a Földre. Átlagosan naponta egy.
Ez az ajándék magunktól magunknak.

Nem tudom, van-e rajtunk kívül az univerzumban értelmes élet, s ha van, látnak-e bennünket, mindenesetre meg lehet rólunk a véleményük. S nem csak az űrszemét miatt. Hiszen szemétben élünk idelenn is, csak észre sem vesszük már. Csináltunk magunknak savas esőt, szmogot, ózonlyukat, globális felmelegedést, olvadó sarki jeget, szennyezett földeket, vizeket, levegőt, ilyen-olyan sugárzást, elszabaduló atomot, s mellé naponta azonosíthatatlan élelmiszer-adalékokkal tömjük magunkba a génmódosított reggelit. És nem tudunk leszokni róla.

Jut eszembe, tényleg, hol van ilyenkor Bruce Willis?
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

˝Monnyon le˝

Azt gondolom, Gyurcsány Ferenc ezúttal is rosszul méri föl az erőviszonyokat. Tovább olvasom