Kisalföld logö

2017. 10. 19. csütörtök - Nándor 9°C | 18°C Még több cikk.

Mindennapi kenyerünk

Éhezni. Étlen, szomjan lenni. Sárból és lisztből tésztát dagasztani. Jegyet szorongatva pékség előtt sorban várakozni. Kukában falat után kutakodni. Korgó gyomorral ételt álmodni. Morzsából galacsint görgetni. Gyereket könnyekkel etetni. Csonttá fogyva kéjt árulni. Falatban boldogságot találni. Kenyeret akarni. Élni. Ünnepelni.

Ma van a kenyér világnapja. Hogy miért az ősz derekát nézték ki maguknak a pékek a naptárban? Talán hogy rákontrázzanak egy másik világnapra, ami az éhínség elleni harcé. Mert ahol kenyér kerül az asztalra, onnan elűzték az éhséget. Magyarországon évi 73 kiló kenyér az éves fejadag, ami napi húszdekányi fogyasztás minden egyes emberre mérve.

Ideje van most a panaszkodásnak. Megszokásból, okkal és joggal forr az elégedetlenség fazeka, sok minden szóba kerül, de mintha a kenyérről megfeledkeztünk volna: a fehérről, a barnáról, a kukoricásról, a krumplisról, a szójásról, a rozsosról, a fitneszről, a korpásról és a felsorolhatatlanul sok változatáról. Pedig ott van a kenyereskosárban, az esti imákban, a nappalok sóhajában.

Amikor Teréz anya 1979-ben megkapta a Nobel-békedíjat, kérésére nem tartották meg az ilyenkor szokásos bankettet, az erre szánt összeget az éhezők kapták: „Nem tudnék venni belőle és nyugodt lelkiismerettel megenni, amikor testvéreim közül annyian éheznek. Nekem egy darabka kenyér és egy pohár víz is elegendő."

A világon a szakértők becslése szerint mintegy egymilliárd ember éhezik, hazánkban 120 ezerre tehető az alultáplált, elégtelenül étkező gyermekek száma.

A világ gondját, baját megoldani egy ember kevés, de egy másik embert kisegíteni a nélkülözésben egy ember is képes falatnyi odafigyeléssel.
A mindennapi kenyerüket? Adjuk meg nekik ma!

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Az iszlám megkísértése

Tovább olvasom