Kisalföld logö

2017. 06. 28. szerda - Levente, Irén 22°C | 33°C Még több cikk.

Mindenki labirintusa

Életünk alapvetően más lenne, tudhatnánk ugyanis a megválaszolhatatlant: vajon mi irányítjuk az életünket, vagy az életünk irányít bennünket?

Furcsa szerzet az ember. Makacsul él bennünk a hit, hogy a tragédiák mindig mással történnek meg, s hogy bennünket nem érhet semmi baj, egészen addig, amíg őrzőangyalunk, vagy nevezzük bárminek hitünk szerint, szemhunyásnyira elengedve a kezünket félre nem néz egy végzetes pillanatra. Azt többnyire gond nélkül elfogadjuk, hogy például a világegyetemet bizonyos törvények, törvényszerűségek irányítják, de amikor a saját életünk kerül szóba, azonnal a sorsot, a véletleneket, a pechet vagy a szerencsét emlegetjük. Egyaránt hiszünk abban, hogy képesek vagyunk formálni a jövőnket, csak akarnunk kell, de abban is, hogy minden előre meg van írva a csillagokban vagy a tenyerünkben, s hogy bárhogyan kapálózunk, nem tehetünk a sorsunk ellen.

Valószínűleg nincs ember, aki ne gondolkodott volna el már azon, hogy mi a sorsa, hogy mi végre van a világban, s hogy ami megtörtént, az miért éppen úgy, s miért éppen vele esett meg. Ha tudnánk a választ, életünk alapvetően más lenne, tudhatnánk ugyanis a megválaszolhatatlant: vajon mi irányítjuk az életünket, vagy az életünk irányít bennünket? Hogy életünk több-e, mint egy ránk szerkesztett labirintus, amiben szabad akaratunk szerint bolyongunk, de aminek a megtett út ellenére és attól függetlenül mindenki számára csak két vége van: bejárata a születés, kijárata pedig a halál.

Három szomorúan különös haláleset is volt szűkebb hazánkban néhány nap leforgása alatt. Pázmándfalun egy mozgássérült, korábban megözvegyült, egyedül élő idős férfit hoztak ki holtan a tűzoltók ismeretlen okból kigyulladt házából. Bár mindent megtettek érte, életét nem tudták megmenteni. Nem sokkal ezt követően Szárföldön szintén idős úr hajtott a fénysorompó tilos jelzése ellenére lassítás nélkül a sínekre, s ütközött végzetesen a Csorna felől érkező személyvonattal.

Úgy tudni, korábban éppen a csornai vasútállomás helyettes vezetője volt. Aztán mind között a legdrámaibb történet a múlt pénteki: nyolcgyermekes, gyakorlott bakonyszentlászlói favágó vesztette életét a ravazdi erdőben, amikor rádőlt egy fa. Szerettei gyászát fokozza, hogy a család kilencedik gyermekét márc iusra várják.

A sors akarta így, vagy csupán rosszul döntöttek egy rossz pillanatban? Soha nem tudjuk meg.

Évekkel ezelőtt azóta Istenéhez megtért pap barátom intett meg egy hasonló kérdéseket feszegető beszélgetésünk során. Azt mondta, nem csak azért kell hálát adnunk nap mint nap, ami megtörtént velünk. Hanem azért is, ami nem történt meg, de megtörténhetett volna.

Tegyünk hát így. Közben vigyázzunk egymásra és magunkra. Amíg lehet.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Megint nem jött

Nem tudják, hogy Godot kicsoda, miféle... de ha jön, akkor itt minden – leginkább az életük… Tovább olvasom