Kisalföld logö

2016. 12. 04. vasárnap - Borbála, Barbara -5°C | 3°C

Kulcsok

A volt győri köztársasági megbízott, dr. Horváth József mondogatta legtöbbször ezt a két bölcsességet, amikor a kilencvenes évek elején nagy elszántsággal küzdött a Szigetközért. Az egyik így szól: „Sovány egyezség is többet ér a kövér pörnél." A másik pedig: „Nem az nyeri meg a pert, akinek igaza van, hanem annak van igaza, aki megnyeri a pert."

Mindkét bölcsességet megfontolhatták volna a döntéshozók. Akkor is, amikor felmondták a vízlépcsőrendszerről szóló 1977-es államközi szerződést, és akkor is, amikor a Duna elterelése után a hágai bírósághoz fordultak. Azért is hozom elő mindezt, mert idén kettős évforduló van. Egyrészt pontosan húsz évvel ezelőtt, 1992. október 22–26. között terelték el a Dunát, másrészt tizenöt éve, 1977. szeptember 25-én hozott döntést Hága a vízlépcsőperben.

A másik személyiség, akit itt feltétlenül meg kell említeni, az ugyancsak győri Keresztes K. Sándor volt környezetvédelmi miniszter. Ő nagyon közel állt ahhoz, hogy a bölcsességet megfordítva kövér egyezséget kössön szlovák kollégájával, Vavrousekkel a Duna hasznosításáról még a folyó elterelése és a későbbi sovány hágai pör előtt. Ahelyett, hogy az akkori kormányzat a vállára emelte volna Keresztest, inkább kihúzták alóla a széket.

Persze fel lehet mondani egy szerződést akkor, ha holtbiztosak vagyunk abban, hogy nemcsak nálunk az igazság, hanem pört is tudunk nyerni. (És a döntésünkért felelősséget vállalunk.) Meg akkor is, ha úgy gondoljuk, nekünk nem kell egyezségre jutnunk soha senkivel, akár minden szomszédunkkal haragban és perben állhatunk.

Az egészben mégis az háborít fel a leginkább, hogy Hága árnyékában húsz éve mi magunk tartjuk saját túszunkként fogva a Szigetközt. Először a vízkormányozás (a dunakiliti duzzasztómű) kulcsát dobtuk át hanyagul a Duna túloldalára, azután körbekerítettük az egész Szigetközt, áramot vezettünk a kerítésbe, belülről bezártuk a kaput, és ezt a kulcsot is messzire hajítottuk. Utána meg széttártuk a kezünket, és azt mondtuk, itt vagyunk bezárva, nem tehetünk semmit, nem mozdulhatunk.

A Kisalföld népi kezdeményezésében nyolcvanezer ember kereste a Szigetköz messzire hajított kulcsát, és akasztotta vissza a döntéshozók nyakába. Pusztán csak azt kérve, használják, és ne dobják el újra.
Sovány egyezség vagy kövér pör? Akinek kétségei vannak, tanulmányozza az Európai Unió luxembourgi székhelyű bíróságának tegnap kihirdetett ítéletét, amely megállapítja: Szlovákia nem tett uniós jogot sértő lépést, amikor 2009. augusztus 21-én megakadályozta Sólyom László akkori magyar köztársasági elnök szlovákiai látogatását. Ugye, pedig itt is igazunk volt!...

Azon túl, hogy ez az ítélet ugyanúgy nagyon elkeserítő, mint a hágai döntés tizenöt éve, hajlanék arra, hogy mégiscsak meg kellene próbálkozni a jó szomszédsággal. Mert meggyőződésem, hogy közösen, Szlovákiával együtt többet segíthetnénk a Szigetközön és a Csallóközön, mint további perrel és haraggal, egymásnak hátat fordítva, keresztbe téve.
Ráadásul a győri folyók vízszintemelése nem is tartozik a szomszédokra. Ez a belügyünk, és ez az ajtó talán nincs is kulcsra zárva. Régen kinyithatnánk.

Olvasóink írták

  • 1. dsj 2012. október 18. 22:03
    „Így igaz, ahogy szerző a jó szomszédi viszony előnyeiről elmélkedik.
    "Rossz szomszédság török átok"- mondja a népi bölcsesség. "Segíts magadon, isten is megsegít". Több bölcsességet már nem akarok idézni, aki érti, érti, aki nem, az nem. Mindenesetre azt a sok balfácánt, akik akkoriban papírtigrisekről értekeztek és honfiúi gőggel alázták a szomszédokat, minden alkalommal megemlegetem, sőt kedves rokonaikat is, mikor bármelyik Duna-hídon átmegyek Győrben. És ez igen sokszor fordul elő. Remélem, betegesen csuklanak.”
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Mindennapi kenyerünk

Tovább olvasom