Kisalföld logö

2017. 07. 27. csütörtök - Olga, Liliána 16°C | 21°C Még több cikk.

Könyv vagy billentyű

Minden, ami gombnyomásra működik, megkönnyíti az életünket, egy dolgot mégis elvesz. A tapasztalatot.
Én még ahhoz a generációhoz tartozom, akinek a gyerekkorában volt fára mászás és voltak nagy közös csatangolások a közeli erdőben. A kulcs lógott a nyakunkban, nem az okostelefon, és otthonról vittük magunkkal a tízórait. Az iskolába gyalog mentünk és télen a fiúk hógolyókkal vártak bennünket a kapu mögé bújva. Hétfőn nem volt tévé, de többségünk egyébként sem nézhette este nyolc után a műsort. Rossz időben vagy elalvás előtt az én társam a könyv volt.

Egy mai kamasz társa a laptopja, a számítógépe, az I-Padje. Azt mondják, ők az X és az Y generáció, és a kedves szülő ne aggódjon emiatt, mert a technika világában ők ügyesen érvényesülnek majd a kütyüikkel, és különben is, haladni kell a korral. A mai gyerekek is azt mondják, én ezt már nem érthetem – a generációs különbség miatt.

Bocs, mondom erre én, mégis aggódom. A számítógép magányos műfaj.

Lehet rajta csetelni, meg közösségi életet élni, de nincs sóhajtása, illata, nem lehet vele vitatkozni. Csak egy tárgy, ami összeköt, de el is választ.

Minden, ami gombnyomásra működik, megkönnyíti az életünket, egy dolgot mégis elvesz. A tapasztalatot. Mire én szerelmes lettem, a könyvekből már tudtam, annyiféle szerelem van, ahány emberi kapcsolat. Tudtam, hogy az igazságnak legalább két oldala van, ha valaki győztes, akkor valahol él egy vesztes is. Többféle modellem volt mindenféle érzelemre, kalandra, embertípusra. Ezeket persze meg kellett élni a valóságban is, de egy kis előtanulmánynak kiválóak voltak az olvasásélmények. Egy jó történet, egy átélhető vers segített abban, hogy a bennem motoszkáló érzelmek felszabaduljanak.

A számítógép elhiteti velünk, hogy a legjobb társunk, mindig ott van, amikor szükségünk van rá, megjeleníthetjük rajta az ismerőseinket, a barátainkat, szórakozhatunk vele és rajta földön, vízen, levegőben. Egy dolgot nem adhat: érzéseket. Márpedig az érzéseink tesznek bennünket egyedivé, azok építik fel az egyéniséget.

Albert Einstein egy zseni volt, ő nálam sokkal keményebben fogalmazott: „Attól félek, hogy egyszer a technológia fontosabb lesz, mint az emberi kapcsolatok. Lesz a világon egy generációnyi idióta."

Igen, ezt is egy könyvben olvastam..., de remélem, Einsteinnek nem lesz igaza.

Olvasóink írták

  • 7. RickCartman 2013. január 14. 19:28
    „A cikk a "mai kamaszokról" szól.
    "Én még ahhoz a generációhoz tartozom, akinek a gyerekkorában..." így kezdődik. Vagyis "bezzeg az én időmben" vs. "bezzeg ma".
    Jó néhány megállapításával egyetértek. Az egész hangulatával, általánosításaival ellenben nem. Érteni vélem: meghatározott számú leütés (terjedelem, szerkesztő) nem is lehet minden egyes dologra kitérni. Viszont cserébe elnagyolt, közhelyszerű megállapításokat tenni nem helyes. Elolvassa a T. Olvasó, bólogat nagyokat, bizony, a mai fiatalok, aprót sóhajt, bezzeg az én időmben - nem valami nagy katarzis...”
  • 6. borsmenta 2013. január 13. 10:29
    „5. RickCartman

    Ki mondta, hogy csak a fiatalokat érinti? Nézz körül a KO-on, és láthatod: a középkorúak között is előfordul a függőség, a gátolt kommunikáció.

    Nem írta senki, hogy mindenki ilyen, de egyre magasabb az arányuk. (Ha egyszer véletlenül könyvet Írnék, akkor azt a társadalmi változásoknak az állásinterjúk alapján leszűrhető részéről írnám. Ha valami 100 jelentkezőből 60-nál közös, az jellemző a társadalomra. Ha valami 10 behívott pályázóból négyben közös, az is jellemző a társadalomra. Ha tíz azonos lakóhelyűből, vagy azonos korúból nyolc nem válik be, akkor az jellemző arra a lakhelytípusra, arra az életkorra.) Az ok nélküli általánosítás és a tapasztalat két különböző dolog.

    (Nem írtam különböző környezetekről, nem vettem ki belőle magamat szülőként, és nem hibáztattam senkit. Ha ugyenezt a beszélgetést élőben folytattuk volna le, akkor lehet, hogy ez számodra is nyilvánvaló lett volna.) ;)”
  • 5. RickCartman 2013. január 13. 03:48
    „4.
    Szerintem ismerem őket. Nem is egyet.
    Nem állok be abba a sorba, ahol az általánosítók állnak. Ráadásul jó emlékezettel áldott meg sors. Emlékszem, nekünk is azt mondták: "Bezzeg a mi időnkben" ,és jajgattak, hogy a "mai fiatalok". Egyik sem volt igaz. Különbözőek voltunk akkor is, és sokfélék a mai tizenévesek is. Nincs olyan, hogy "ez a generáció képtelen szinte képtelen az együttműködésre. Ez a munkahelyeken komoly gondot jelent...". Egy egész generáció? Kötve hiszem. Munkahelyről pedig tizenéveseknél nem is beszélhetünk, ugyebár.
    Igenis, hógolyóznak. Igenis, olvasnak (ezt már korábban leírtam). Igenis "metakommunikálnak". Nem mindenki, de a "mi időnkben" sem mászott fára mindenki, a "mi időnkben" sem olvasott mindenki - nos, hát ez inkább oka munkanélküliségnek, ha már ezt keressük.
    A környezetről pedig csendben említeném meg, hogy nincs olyan, hogy külön "környezet", ami fúj, és "károsan hat", és "szülői környezet", ami hurrá, nem hat károsan (?), és amely hát sajnos nem tud mit kezdeni az "osztálytársakkal". Egyféle környezet van. Részei a szülők is, épp annyira, mint a nem szülők. Ha a szülő "enged a nyomásnak", az az ő dolga, az ő gyereke. De ne akkor tessék a "környezetet" hibáztatni, hisz annak mindannyian részesei vagyunk.”
  • 4. borsmenta 2013. január 11. 23:07
    „3. RickCartman

    Szeirntem csak a pozitív oldalát akarod látni, a negatívumokat nem nagyon.

    Annak a gyereknek, aki napi 2-4 órát ül a gép előtt, nincs ideje fára mászni. Nincs ideje kirándulni, beszélgetni, vitatkozni. A kütyüskommunikációban gyakorlatilag nincs metakommunikáció, többek között ezért ez a generáció képtelen szinte képtelen az együttműködésre. Ez a munkahelyeken komoly gondot jelent, a fiatalok munkanélküliségének nagyon sok esetben ez az oka.

    Ezek a kütyük eszközök, és lehetne őket helyesen is használni. De amikor azt látom, hogy egy párnapos táborban a gyerek rosszullétet színlel, hogy hazavigyék a szülei a megszokott gépei közé, akkor láthatjuk, hogy a helyes használat a többségüktől messze van. Szülőként tapasztalom, hogy a gyerekekre milyen hatással van a környezetük. Ha az osztálytársak többsége okostelefonnal játszik még a buszon is, akkor ők is azt szeretnék. És a szülők többsége enged a nyomásnak, noha tudja, hogy a gyerek nem képes helyesen használni ezeket az eszközöket.”
  • 3. RickCartman 2013. január 10. 23:34
    „Még a jegyzet szerzője is le van maradva kicsit, a mai (lassan már nagykorú) kamaszokat már nem X, vagy Y, hanem Z-generációnak nevezi a szakirodalom ( közmegegyezés szerint az 1995 után születetteket, lásd Tari Mária "Z generáció"c. könyvét).
    Az 1. és 2. rajongói hozzászólással ellentétben vitatkozhatnékom van. Nincs ezzel a generációval semmi baj. A dolgaikat rugalmasan, mobilan, a technológiát használva oldják meg. Ez nem baj. Összehasonlíthatatlan a "mi időnk" fára mászós, hétfő esti adásszünetes gyerekkorunkkal. Nem is érdemes összehasonlítani, ahogy az almát a körtével, vagy Messit Pelével.
    "A számítógép magányos műfaj." Nem. Csak más. Az okostelefonon használt facebook alkalmazással hihetetlenül ügyesen szervezi ez a generáció a találkozóit, programjait, értesül eseményekről, csoportokat, közösségeket alakítanak. Éppen nem magányosságot generáló ördögi találmány, ellenkezőleg.
    Minden ellenkező hír ellenére nem valódi kérdés ennél a generációnál a címben feltett "Könyv vagy billentyű?" Ha mégis kérdés, akkor válaszom: is. Nagyon sok Z-generációs megszállottan olvas IS. Könyvtárosok, könyvesboltosok a megmondatói.
    Einstein lehet, hogy zseni volt, De mikor egy generációnyi idiótáról beszélt, kevéssé hihető, hogy a "számítógépes bennszülötteknek" nevezhető mai kamaszokra gondolt.
    Más:
    kedves 1. SiLa- ha kormánypárti írásokra vágyik, látogasson kormánypárti oldalakat. A Kisalföld igenis megjelentet más véleményeket is, egyrészt kiváló jegyzetíróik jóvoltából, másrészt a hozzászólóktól. Itt nem tiltanak ki kommentelőket, mint annál a lapnál, ahol az %. számú párttagkönyv tulajdonosan írja meg "magánvéleményét".”
  • 2. oaxacaca 2013. január 09. 17:17
    „Kedves Márta!
    Mindig nagy élvezettel olvasom a megjelenő írásait. Legfőképpen azért, mert minden esetben hasonló gondolatok fogalmazódnak meg bennem a témaválasztásai kapcsán. Köszönöm, mert legalább már ketten vagyunk!”
  • 1. SiLa 2013. január 09. 11:12
    „Végre egy politika mentes írás, aminek minden szavával egyet értek. Szerintem több ilyen, vagy hasonló témájú írásra lenne szükség. Talán csökkenne a politikai megosztottság.
    Sajnos az utóbbi kb. két évben csak kormányellenes politikai vélemények jelentek meg az álláspont c. rovatban, mely a " család napilapja" szlogenhez nem illik. Sajnos a párt semlegesség így nem igaz, melyet Nyerges Csaba pár hónapja emlegetett.”

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Semmi politika

Tovább olvasom