Kisalföld logö

2017. 03. 29. szerda - Auguszta Még több cikk.

Kiszorulók

Aki manapság szombat este tesz egy körsétát a városban, elcsodálkozik, hogy a kocsmák előtti pár méteres sáv a hideg ellenére is milyen népszerű találkozóhely lett. Félkörben álldogálnak a levegőre szomjazó társaságok, semmi sem tudná becsalni őket a jó melegre. Közelebb érve persze rögtön leesik a tantusz: idén már tilos odabent a cigarettázás, a dohányzók aránya tehát ezért olyan felülreprezentált a kikívánkozók körében, s egyedül emiatt válnak kis mediterrán folttá a szűk panelkocsmák előtti betonsávok. Mintha csak nyáresti zene szólna a vén Tabánban, úgy nevetnek össze vagy éneklik a kiszűrődő mulatóst a télikabátban vacogók.

S persze hiába a – jó esetben kirakott – hamutartó, a kocsma előtti sáv éjjel kettőre úgy fest, hogy arra Vujity Tvrtko előbb-utóbb javasolni fog egy törvényt. Rózsaszirmokként szőnyeggé kavarodnak össze a csikkek, mintha ismét ott állnék a Euro-Woodstock bejáratánál, kezemben a nyolcadik szál cigivel, az elfogyni nem akaró sorban, '94 nyarán. Ám a képet elrontja a gondolat, hogy vajon ez a meghitten ismerős látvány a kocsma fölött lakók lelkét is ilyen lágyan simítja-e végig éjfél körül vagy másnap reggel. S van képzelőerőm, de azt sem akarom tudni, hogy az ezzel járó hangélmény hogyan tolakszik az alvók otthonába, akiknek esetleg már úgy is éppen elég vitájuk volt a vendéglátóhellyel, hogy 2012-ig a hangforrást legalább sikerült bent tartani a kocsma falai közt.

Bizonyára sok mindent végiggondoltak és sok mindent nem gondoltak végig azok a képviselők, akik megszavazták a 2012-től élő tilalmat. A fent említett jelenséget például biztosan nem. Persze könnyű kitalálni a folytatást, újabb törvények, rendeletek, bírságok várnak a kocsmárosokra és a dohányzókra, haragudni fogunk rájuk, mert ki másra lehetne? Pedig ez a helyzet következik a jogszabályból, s a sörözők, szórakozóhelyek vezetői csak a törvényt tartatják be, amikor kitiltják a cigit, de abba már aligha szólhatnak bele, hogy az állampolgár mit csináljon az utcán. S bár én nem igazából hiszem, hogy a szórakozni járók 2012-től otthon maradnának, s így valóban kiesést jelentenek a vendéglátóiparnak, de azt igen, hogy minden kint töltött perc vagy óra legalább annyira fáj a kocsmárosnak, mint az ott élőknek.

Mégis, ha a törvény eléri azt, hogy kevesebben füstöljenek, akkor megérte a szigorítás, s minden kárt, amit okoz, úgy kell tekinteni, mint áldozatot – az állampolgárok, a kereskedelem, a vendéglátás részéről. Mégis szkeptikus az ember, látva például, hogy a felmérések szerint továbbra is növekszik és fiatalodik a cigarettázók aránya, miközben a törvény szerint a tizennyolc éven aluliak elvben nem is juthatnának cigihez. S volt már itt vendéglátókra vonatkozó törvény is, amiről annyit beszéltek '99 táján, majd maradt minden a régiben.

Most annyit már kétségkívül látunk, hogy a dohányosok kiszorultak. Ám ha ez nekik is rossz, a vendéglátóknak is rossz, s most kiderül, hogy a környezetnek is rossz, akkor nem tudom, ki járt jól. Mondanám, hogy a törvény kidolgozója talán örülhet, de ő már visszaszokott a cigire, így ugyanúgy le kell táboroznia a bejárat előtt.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Megoldások- Álláspont

Tovább olvasom