Kisalföld logö

2017. 07. 23. vasárnap - Lenke 20°C | 33°C Még több cikk.

Kattogó betűk

Nemrég azt olvastam, nem gyártanak több írógépet a világon. Bezár az utolsó mechanikusírógép-gyár is Indiában.

A sajtóban megjelent „nekrológok" szerint a kattogó hangú szerkezet fénykorát az ’50-es években élte, a Smith-Corona csak 1953 utolsó negyedévében 12 millió gépet adott el, ehhez képest 2009-ben egész évben alig fogyott 40 ezer.

Hát így van ez, ha nincs kereslet, nincs megrendelés, nincs üzlet. A piac farkastörvénye. Fejfájára ráírhatjuk, az ötlet megszületésétől élt majdnem háromszáz évet. A temetés közben azért érdemes megjegyezni, az írógép történetében mi, magyarok is benne vagyunk kicsit: Kempelen Farkas is készített 1772-ben egy „írózongorát" Mária Terézia vak rokonának. Sajnos a gép megsemmisült, de két olyan írás is megmaradt, amit ezen írtak. Az egyiket a linzi vakok intézete, a másikat egy bécsi múzeum őrzi.

De maradva az írógépnél: mi minden egykor csodált technika tűnt el csak az én életemből szinte észrevétlenül. Hol van már gyermekkori meséim diavetítője, világvevő Budapest rádiónk zöld varázsszeme, kamaszkorom orsós és kazettás magnója, a bakelitlemez és a lemezjátszó, ami, ha gyémánttűvel szólt, maga volt a boldogság. Nálunk is dobozban van az Erika írógép, de lassan a múlté a vezetékes telefon is, amire jó esetben csak éveket várt az ember, filmre sem fotóz szinte senki, s alig emlékszünk már a floppylemezekre. (Megvannak persze, jó esetben, mint a múlt kedves relikviái, csak nem használja őket senki sem.)
Rohan a világ, s mi rohanunk vele, alapvetően nincs ezzel baj, s ugyanúgy örülünk legújabb kütyüinknek, mint a régiek annak idején. Kosztolányi írta: „Nem minden büszkeség nélkül közlöm olvasóimmal, ezt az írásomat már nem egy kézzel, hanem kettővel írom, mind a tíz ujjammal, írógépen. Megtanultam írógépelni. Nagy mulatság ez. A zaj egyáltalán nem zavar. Hozzá képest a toll sokszor megénekelt percegése unalmas és a papír tintával való bemázolása majdnem nevetséges. Gyönyörűség szállni ezzel a csöpp géppel gyorsan és öntudatlanul, az ihlet egében."

A számítógép nem zörög, igaz, néha lefagy, egy kis figyelmetlenség, és vesznek az adatok gigabitszám, ráadásul három-, négyévente lecserélendő, nem úgy, mint egy derék írógép, amit ha megbecsültek, száz évig is elszolgált, s még áram sem kellett hozzá. Az e-mail sokkal gyorsabb, mint a posta, amit – ennek megfelelően – sátoros ünnepeken használ csak levelei célba juttatására az ember. Mégis, elgondolkodtató, hogy a nappaliban, emlékeim dobozában csak valódi levelek vannak. Kézzel és géppel írottak, nincs közöttük egyetlen kinyomtatott e-mail sem…

Egy szó, mint száz, jó kis találmány (volt). S hogy mit hoz a jövő? Fogalmam sincs. Nem merném megjósolni sem, hogy akár csak emléke megmarad-e mai kütyüinknek, nemhogy háromszáz, de ötven év után. S bár a jelzett indiai gyár valóban beadta a kulcsot, a hírek szerint Kína fantáziát lát az írógépben. Ha pedig ez igaz, akkor a történet, ha halkabban is, egy darabig még minden bizonnyal kattog tovább.
Kosztolányi mosolyog.

Olvasóink írták

  • 1. zsukov 2011. június 21. 14:23
    „Miért vagy kizárva :::::”

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Életpályamodell

Százhúszezerért taníthatna vagy gyógyíthatna néhány utcaseprő, csak úgy, próbaképpen. Ki tudja, még be is jöhet. Tovább olvasom