Kisalföld logö

2017. 10. 20. péntek - Vendel 8°C | 20°C Még több cikk.

Jelbeszéd

Én stratégiákat, érveket és ellenérveket szeretnék hallani. Politikai vitákat, amelyekből kitűnik, milyen irányba halad az ország, ha az egyik párt kezébe adjuk a gyeplőt és milyenbe, ha a másikéba.

Szerencsére nem lesz hosszú a kampány, a hivatalos része legalábbis nem. Azért mondom, hogy szerencsére, mert nekem nem jön be a 2014-es stílus.

Kikerültek az utcai plakátok, a postaládákba pedig a szórólapok, hírlevelek. Ahogy végigutaztam a minap az ország hosszanti felén, a térdemre csapva nyugtáztam: nagyjából kiegyenlített a jelenlét. Mármint a derűs és a sötét oldal tekintetében. Az óriásplakátok feléről barátságos politikus mosolyog ránk. A narancssárga plakátokon díszletként elmosódott arcú, de érzékelhetően jóravaló emberek fogják közre, úgymond támogatólag, a többnyire ingujjra vetkőzött, dolgos képviselőjelöltet. Derű, béke és tisztaság árad a képekről. Ellenpontként ott vannak a „sötét oldalt" ábrázoló fekete plakátok is. Ezeken a jelenlegi legnagyobb ellenzék fekete öltönyös prominensei és egykori, rabosított politikustársuk látható, mellettük pedig egy bohóc. A plakátot megrendelők tisztában vannak vele: nem kell mást tenni, csak engedni, hogy hasson a szimbolika. Az ingujjas plakátoknál kézenfekvő a pozitív asszociáció, a feketéknél pedig a negatív. Ha egy marslakó járna erre, talán fel sem tűnne neki, hogy valami nincs rendjén. Pedig nincs. Mert az ugye nyilvánvaló, hogy mindkét óriásplakát üzenete ugyanaz: a derűre szavazz, a sötét oldal nem érdemel több esélyt!

Félreértés ne essék, nem a mondattal van bajom, hanem azzal, hogy ma Magyarországon egyetlen párt és támogató szervezete képes hozzájutni ezekhez a plakátokhoz. A többieknek esélyük sincs a magasból mosolyogni. A napokban ideig-óráig bekerült a hírekbe egy budapesti politikus, aki a főváros egy forgalmas pontján létrára állt és „élő díszletként" hirdette magát, egyben felhívta a figyelmet az óriásplakátok körüli anomáliára. Egyetlen napig szóltak róla a hírek. Ma már a nevét sem tudom, sőt, arra sem emlékszem, melyik párthoz tartozott.
Emlékszem viszont a derűs ingujjasokra és a nyomasztóan borúsak között vigyorgó bohócra. Ügyes, ütős szimbolika! El kell ismerni.

De a hátulütőit is észre kell venni. A képbeszéd a szavakról tereli el a figyelmet. Alig hallunk az indulók programjáról, helyi terveiről. Különböző ügyekről, botrányokról, jó esetben sikertörténetekről beszélnek a politikusok, bármelyik oldalhoz is tartozzanak. Én stratégiákat, érveket és ellenérveket szeretnék hallani. Politikai vitákat, amelyekből kitűnik, milyen irányba halad az ország, ha az egyik párt kezébe adjuk a gyeplőt és milyenbe, ha a másikéba.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Pokoli lecke

Három felnőtt áll elöl, a teremnek háttal, csak szégyentől égő fülük látszik és a padlóra bámul… Tovább olvasom