Kisalföld logö

2017. 01. 17. kedd - Antal, Antónia -6°C | 1°C

Hatost!

Biztosan ismerik a viccet: a falu legszerencsétlenebb fazonját ismét elkapják az utcán, s már várja, hogy sokadszorra is elpüföljék. A nyakleves helyett azonban váratlan ajánlatot kap: „Na figyelj, itt egy dobókocka, ha egytől ötig dobsz, akkor kapsz a fejedre..." „S ha hatost dobok?" – kérdez vissza emberünk reménykedve. „Akkor dobhatsz még egyszer..." – jön a válasz.

Alföldinek nagyjából annyi esélye van, hogy a Nemzeti Színház igazgatója maradjon, mint a vicc főszereplőjének. Nagy biztonsággal azért merem mindezt kijelenteni, mert tegnap országos hír lett abból, hogy Vidnyánszky Attila, a debreceni Csokonai Színház igazgatója, a Magyar Teátrumi Társaság elnöke is pályázik a színházi évad végén lejáró, ötéves mandátumra. Alföldi Róbert kezébe az elmúlt kicsit több mint négy évben – ha jól számoltam – ötször nyomtak már dobókockát; az a csoda, hogy eddig mindig hatost dobott.

Nem kell, hogy önök Alföldi sorsán aggódjanak, főleg azért nem – s ezt sajnálattal kell beismernünk –, mert a „nemzetis" rendezéseiből többségünk nem sokat látott. Mégis, sokkal, de sokkal közelebb van hozzánk ez az ügy, mintsem szimplán lerázzuk magunkról. Az okot maga Vidnyánszky mondta ki az azt firtató felvetésre, hogy a kormánykörökkel jó kapcsolatot ápoló színházi ember nyilván megnyeri majd a pályázatot. Szerinte ugyan nem ilyen sima az ügy, de „minden pályáztatás ügyetlenül zajlik, egyszerűbb lenne, ha a fenntartó kinevezné a jelöltjét".

Ez tiszta beszéd, s még pályázattal sem kellene bajlódnia senkinek. Nem lett volna talán az új színházas balhé sem (ekkora), ha már akkor sem „ügyetlenkednek", nekünk pedig nem kell Dörner látomásaival szembesülnünk. Hány, de hány olyan pályázatot lehetne ugyanakkor elővenni innen helyből is, amelyeknél előbb még jobban ügyeltek a látszatra, utóbb már kevésbé. De azért pályázatnak látszó előadást szerveztek, Benedekkel és Beatricével, akik civakodtak, ahogy kell, csak a végén nem csattant el a csók, mert a szerepeket – volt, hogy utóbb derült ki – rossz alanyokra osztotta ki a politika. Hiteles alakítást nem várt már senki, de a hazug színpadi csókhoz is sok volt a rizspor, a púder.

Ne legyünk álságosak, se álszentek: Alföldi kinevezéséhez éppúgy politikai hátszél kellett, ahogy Vidnyánszkyéhoz (vagy a többiekéhez) kell majd. Nem az a kérdés, hogy Alföldit lehet-e szeretni, illetve: ildomos-e még szeretni. Sokkal inkább az, mikor marad végre egyszer zsebben az a dobókocka, s játsszák le tisztán a kinevezéseket. Lehet, akkor, ha majd Alföldi végre ötöst dob.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

A pénz beszél

Tovább olvasom