Kisalföld logö

2017. 10. 22. vasárnap - Előd 9°C | 14°C Még több cikk.

Hanyatlás

Miközben a futballszakértők és a szurkolók egy része most is azon búsong, mennyire unalmas a spanyol űrfoci meg az a válogatott, amelytől a világ úgy négy éve nem tudja elvenni a labdát, érdemes megemlíteni: az Európa-bajnokság újra rávilágított arra a tendenciára, amely Közép- és Kelet-Európa futballjának hanyatlásaként összegezhető. Nem oly régen, a kilencvenes években sokan nem értették, miként lehetséges, hogy Magyarország az üti-veri szerepét tölti be a zöld gyepen, holott a régió – hazánknál esetenként még szegényebb – országainak válogatottjai brillíroznak.

Ki ne emlékezne Bulgária, Románia 1994-es és Horvátország 1998-as vb-menetelésére vagy Csehország 1996-os EB-ezüstjére? Nos, az aranykornak, amely visszanézve inkább tekinthető egy dicsőséges éra lecsengésének, azóta vége szakadt, s a legtöbb sorstárs nemzeti tizenegy ma alig jobb, mint a magyar – és sajnos nem mi fejlődtünk akkorát. Nem véletlen, hogy EB-döntőben tizenhat, vb-elődöntőben tizennégy éve nem járt csapat az egykori szovjet blokkból – ilyen hosszú szünetre korábban nem volt példa. Jelzésértékű az is, hogy az Euro 2012-n is csupán egyikük – a cseh – tudott nyolc közé kerülni nagyrészt annak köszönhetően, hogy a négytagú csoport három tagja ebből a térségből került ki.

Az okok sokrétűek és szoros összefüggésben vannak azokkal a hatalmas politikai, társadalmi változásokkal, amelyeket ezek az országok átéltek az elmúlt húsz évben. A szocialista rendszer összeomlásával a megroggyant állam a legtöbb helyen kényszerből kivonult a labdarúgásból, a magántőke pedig nem volt elég erős ahhoz, hogy lépést tartson Nyugat-Európával, ahol a labdarúgás éppen a kilencvenes években vált bi-
valyerős, bevételeit hatalmas léptékben növelő iparággá. A kontinens keleti felén eközben sporttelepek és kisebb-nagyobb klubok tucatjai szűntek meg, ráadásul csökkent az igazolt játékosok száma is, többek között azért, mert a gyerekeknek ma már korántsem a sport jelenti a kevés kiugrási lehetőség egyikét, ahogy az a kommunizmus idején volt.

Az EB varsói nyitánya előtt néhány nappal Dzsudzsák Balázs a két sikeres barátságos meccsen – a prágai győzelmen és az írek elleni hazai döntetlenen – felbuzdulva azt nyilatkozta, hogy nekünk is ott volna a helyünk a tornán. Utólag egyértelmű, hogy ha tényleg ott vagyunk, a csoportkör után csomagolhatunk, jobb esetben egy-két ponttal, mint a lengyelek, rosszabb esetben kitömve, mint az írek. Magyarország számára persze, amely 1986 óta minden nagy futballeseményről hiányzott, ez is siker lenne, a következő években, évtizedekben azonban nemcsak nekünk, hanem egyre inkább a többi közép- és kelet-európai gárdának is a huszonnégyes-harminckettes döntőbe jutás jelenti majd a non plus ultrát.

Olvasóink írták

  • 1. szekelyse50 2012. július 08. 17:53
    „Az anyagiakra mindent rá lehet kenni,sajnos.”

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Katlan

Tovább olvasom