Kisalföld logö

2017. 12. 17. vasárnap - Lázár, Olimpia -2°C | 4°C Még több cikk.

Hal és kenyér

Alapvetően mindenki csak békességre vágyik a maga és családja számára, meg némi biztonságra lelki és anyagi értelemben.

Nincs olyan helyzet, ami ne lenne ismerős, aminek hallatán ne lenne déjŕ vunk; mindent megértünk már a híres-hírhedt rendszerváltozásunk óta eltelt húsz évünk alatt mi, alig tízmilliónyian, magyarok. Voltunk boldogok, lelkesek, álmodozók és elkeseredettek, kiégettek, reménytelenek is. Szavaztunk jobbra és balra, bizakodtunk, majd kiábrándultunk, tüntettünk valamiért és valami ellen, kerültünk jó állásokba, majd az utcára, hittünk szép és hazug szavaknak, egymásnak és idegeneknek, aztán csalódtunk is bennük annak rendje és módja szerint. Voltak jó éveink, aztán szorongtunk a hiteleink miatt, szerettünk, gyűlöltünk, egyszóval éltünk, élünk, ahogyan lehetett, ahogyan lehet, miközben a biztos ma helyett még mindig csak a szépülő jövő ígérete jut nekünk.

Persze vannak, akiknek több került a jóból, másoknak kevesebb – hogy érdemmel vagy érdemtelenül, abba most ne menjünk bele –, mégsem hiszem, hogy az ember telhetetlen vagy eredendően irigy volna. Alapvetően mindenki csak békességre vágyik a maga és családja számára, meg némi biztonságra lelki és anyagi értelemben, még akkor is, ha erről valamennyiünknek más jut az eszébe. És ez jó. Az viszont már kevésbé, hogy a hátradőlős jólét ígérete szinte mindannyiunk gondolataiban a becsületes munkával megkeresett forintok helyett a lottófőnyeremény megütésével kapcsolódik össze. Nem lehet véletlen, hogy szelvények millióit töltjük ki hétről hétre. Rutinból rakunk néhány ikszet a reményre.

S ha már a szerencsejáték szóba került, olvasom, hogy brit nyugdíjas házaspár nyerte Európa legnagyobb lottónyereményét. Colin és Chris markát csaknem 50 milliárd forintnyi font ütötte egy nemzetközi lottójátékon. A húzást nem nézték, kedvenc tévésorozatuk kötötte le őket, s akkor még nem is sejtették, hogy összesített vagyonuk alapján valamivel David Beckham futballsztár és felesége mögé, valamint Ringo Starr, a Beatles egykori dobosa elé kerültek. De a történet szempontjából nem is ez az érdekes, sokkal inkább az, hogy a két nyugdíjasnak nincsenek nagyra törő tervei. Elhatározták, hogy felnőtt gyermekeiknek vesznek egy-egy házat és egy-egy autót. Maguk pedig utazásokat terveznek: megmásszák a kínai nagy falat, túráznak egyet Ausztráliában, felkeresik a világ nagy képtárait s gyönyörködnek kicsit. Milyen jó lenne, ha ez kijárna mindenkinek lottónyeremény nélkül is, aki végigdolgozta az életét. (Abba, hogy ez miért nincs így, most szintén ne menjünk bele.)

Említsük meg helyette inkább a hétvégén tartott első lipóti kenyér- és halfesztivált. Jó kis buli volt. Kiderült, ki tudja legtovább nyújtott karral megtartani az ötkilós lipóti parasztkenyeret, derék pékek gyúrtak kézzel tésztát teknőben, mint nagyanyáink idejében, közben bográcsok tucatjaiban rotyogott megannyi ilyen-olyan remek lé, körülöttük vidám, beszélgetős, jó kedélyű emberek. S hogy ebből mi a tanulság? Az, hogy néha ennyi is elég. Egy kis júliusi napsütés, hal és kenyér.
Csak jutna már végre mindenkinek egy kicsivel nagyobb falat.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

A Rábca malaca

„Észt nem adhatunk” – mondja egy ismerősöm, holott (akárcsak a romakérdés… Tovább olvasom