Kisalföld logö

2017. 03. 26. vasárnap - Emánuel 4°C | 11°C Még több cikk.

Gyász

Alig-alig feledhető a képek látványa, s az, ahogy a szombaton délután folyamatosan érkező hírekből apránként kibontakozott és mind közelebb került a tragédia szörnyűsége.
Felfoghatatlan – az emberben egy napja ez a szó kavarog a győri kosarasok buszbalesetére gondolva, márpedig nehéz nem erre gondolni, mert alig-alig feledhető a képek látványa, s az, ahogy a szombaton délután folyamatosan érkező hírekből apránként kibontakozott és mind közelebb került a tragédia szörnyűsége. Nekem csak áttételesen, egy nagyon jó barát nagyon jó barátjának családján keresztül van kapcsolatom a klubbal, de így is szívszorítóvá vált a hétvégi napsütés. Mit érezhetnek hát akkor azok, akiknek szerettük veszett oda vagy szerzett maradandó sérüléseket az ütközésben? S vajon mit érezhet az a bőven nagypapakorú férfi, aki talán csak egyetlen pillanatra bambult el a volán mögött, s figyelmetlenségével embertársai életét oltotta ki?

A legkevesebb, hogy osztozunk a hozzátartozók gyászában, s nem csupán, mert a győri női kosárlabdacsapat az elmúlt években sokat tett azért, hogy megszerettesse magát a nézőkkel. Emlékszem, a klub 2005-ös alapításakor sokan fanyalogtak értetlenkedve, hogy négy évtized elteltével miért kell újra első osztályú női gárdát létrehozni Győrben. Aztán az egyre-másra születő sikerek elhallgattatták a kétkedőket, s az együttes szép lassan maga mellé állította a város és a megye sportrajongóit. A legfényesebb siker természetesen a 2011–2012-es idényben elért bajnoki arany volt, amelyben elévülhetetlen érdemei voltak a most elhunyt Tapodi Péter klubigazgatónak és Fűzy Ákos vezetőedzőnek, de nemcsak a felnőttek eredményessége példaértékű, hanem az az utánpótlásbázis is, ami a semmiből épült fel az évek során.
Most, a döbbenet napjaiban, három héttel a bajnokság kezdete előtt talán a klub vezetői sem tudják, miként lehet felállni és folytatni a megkezdett munkát. Hadd hozzak hát egy erőt adó példát. A Manchester Unitedet szállító repülő 1958 februárjában egy belgrádi BEK-mérkőzés után megállt Münchenben tankolni, felszállni azonban a jeges kifutópálya miatt nem tudott, s egy házba csapódott. A katasztrófában nyolc labdarúgó vesztette életét, többen pedig olyan súlyosan megsérültek, hogy soha többé nem tudtak pályára lépni. A klub a tartalék-, valamint az ifijátékosokból hozott össze egy csapatot, amely néhány hónappal később bejutott a FA Kupa döntőjébe, egy évre rá pedig ezüstérmet szerzett a bajnokságban. Ráadásul a Manchester United lett tíz évvel később az első angol együttes, amely BEK-et tudott nyerni.

Az 55 évvel ezelőtti történet nem üzen sem többet, sem kevesebbet annál, mint hogy gyászolni muszáj, feladni azonban nem szabad. Ennyivel mindenki tartozik az áldozatok emlékének.
 
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Több egy meccsnél

Magyar lelkülettel egy románok elleni mérkőzés egy kicsit mégis több, mint kilencvenpercnyi futball.… Tovább olvasom