Kisalföld logö

2017. 03. 25. szombat - Irén, Irisz 6°C | 13°C Még több cikk.

Gólyánk Afrikában

Akik elborzadtak azon, hogy vacsora lett egy gólyából, talán gondolnak majd arra az egymilliárd emberre is, akik éhínségben, napi egy dollárnál kevesebből élnek.


Gólyás hetünk volt a hátunk mögött hagyott.

Kezdődött azzal, hogy befogták, majd a hátára erősített GPS-jeladó miatt kémnek hitték és bebörtönözték a Ménes nevű magyar gólyát Egyiptomban. Pedig gondolom, csak a javát akarták neki és fajtársainak idehaza, amikor nyomkövetővel látták el a madarászok. Érteni akarták, hogyan él, merre vonul, jó volt látni, hogy átrepüli a Szuezi-öblöt, és hogy dél felé fordul a Nílus völgyében a mi gólyánk. Aztán megszűnt a jel, s kiderült, nem azért, mert elcsavargott a térerőmentes Szaharába, hanem mert befogták és átadták az egyiptomi hatóságoknak. A helyi biztonsági illetékesekbe azért a kémektől való félelmükben is szorult némi józanság, mert a madarat megvizsgálták, megállapították, hogy nem kémkedésre használható eszközzel, hanem jeladóval van felszerelve, s egy rendőrőrsön rácsok mögött töltött nap után szabadon engedték Asszuántól délre egy természetvédelmi oltalom alatt álló szigeten. Idehaza is mindenki megkönnyebbült, aki szereti a gólyákat, s egyként örültünk annak is, hogy Ménes nem okozott bonyodalmat a magyar–egyiptomi diplomáciában. Újra jöttek a GPS-adatok, a mi gólyánk táplálékot keresgélt, készült a további útra. De az öröm nem tartott sokáig: Ménest a szigeten élő egyik núbiai család levadászta és megette.

Sajnálom a madarat, ami része a magyar népléleknek, dalok, mondókák, versek sokaságát írtuk hozzá, s talán éppen ezért úgy járt-kelt természetes bizalommal az emberek között a világban is, mint idehaza, ahol csak a bomlott lelkűek bántanának egy gólyát. Sztorija bejárta a világsajtót, az újságírók hihetetlennek, ironikusnak, abszurdnak titulálták a történteket. S bár hazai szemmel barbár a cselekedet, jó, ha nem felejtjük, a Szahara térségében a madárvadászat az európai szemmel elképzelhetetlenül szegény lakosság húshoz jutásának legelérhetőbb lehetősége. Így ha akarom, madarunk az afrikai éhezés áldozata.

De hihetjük, hogy Ménes hírnök is lett. Mert akik elborzadtak azon a Föld boldogabb felén, hogy vacsora lett egy gólyából, talán gondolnak majd arra az egymilliárd emberre is, akik éhínségben, napi egy dollárnál kevesebből élnek, Fekete-Afrikában a lakosság mintegy kétharmada.

Százmillióknak nem jut egészséges ivóvíz, valamirevaló orvosi ellátás, s közülük évente ötvenötmillióan éhen halnak, gyerekek főként. S talán lesz idő, amikor ünnepi gólyavacsora helyett teli gyomorral ők is égre nézve mondogathatják a helyi gólya, gólya gilicét.

Olvasóink írták

  • 1. SiLa 2013. szeptember 10. 20:15
    „Tisztelt Keszei L. András!
    A cikk utolsó két mondata vitára ad okot. Szívem szerint én is azt szeretném, ha senki nem éhezne.
    Egyre többet foglalkoznak a globalizációval, egyre többször emlegetik, hogy a földön kb. hét milliárdan élünk, és ez fölemészti a bolygót.
    Ha az említett területeken megszüntetnék az embertelem körülményeket, pár év alatt megtöbbszöröződne a lakosság.
    El lehet gondolkodni azon, hogy még inkább felgyorsulna a föld pusztulása.
    El lehet gondolkodni azon, hogy rövid idő múlva nem pár ezer ember éhezne, hanem több millió, milliárd.”
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Gyász

Alig-alig feledhető a képek látványa, s az, ahogy a szombaton délután folyamatosan érkező hírekből… Tovább olvasom