Kisalföld logö

2016. 12. 10. szombat - Judit -1°C | 8°C

Függetlenség

Az akkori politikusok felismerték a realitásokat.
A nemzeti ünnepek hosszú évtizedek óta arra is jók, hogy az aktuálpolitikai eseményekhez lehessen igazítani a régmúlt történéseit. Kedvenc példám augusztus 20., amelyen rendre elhangzik: Szent István tudta, hogy csak a kereszténység képes megőrizni a magyar nemzetet, miközben abban az időben mai fogalmaink szerinti nemzet nem létezett, amit az uralkodó így nem is akarhatott megőrizni.

A hétvégén március idusa volt, így ezúttal ennek ürügyén hangoztak el történelmietlen állítások. A leggyakoribb ilyen, hogy az 1848–49-es forradalom és szabadságharc célja a nemzeti függetlenség kivívása volt – a napokban ezt szajkózta a megújult köztelevízió is az ünnepi programok felvezetéseként. Értem én, hogy a mondat ebben a formában mintha jobban alátámasztaná a kormány függetlenségi harcát, de ettől még tény, hogy annak idején sem az országgyűlési reformellenzék, sem a márciusi ifjak nem Bécs uralmától akartak megszabadulni, „csupán" a polgári átalakuláshoz szükséges törvényeket szerették volna mielőbb elfogadtatni, és nagyobb önállóságot kivívni az országnak. Alkotmányos monarchiában gondolkodtak, amelynek élén a Habsburg-uralkodó áll. A Habsburgok trónfosztása a fegyveres harc ellenére sem vetődött fel jó ideig, s amikor 1849 áprilisában az országgyűlés mégis elfogadta a Függetlenségi nyilatkozatot, jószerével csak hátrány származott belőle. Nem véletlen, hogy az 1867-es kiegyezést sem ’49-es, hanem ’48-as alapon kötötte Ausztria és Magyarország.

A forradalom és szabadságharc történetében talán éppen az a legfontosabb, hogy az akkori politikusok felismerték a realitásokat, és bátrak voltak aszerint cselekedni. Ez sem volna rossz gondolat egy ünnepi beszédben.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Zsebtévé

A politikai megbízhatóság nem jelent egyet a szakmaisággal. Tovább olvasom