Kisalföld logö

2016. 12. 03. szombat - Ferenc, Olívia -2°C | 4°C

Férfiak tűsarkúban

Mi lenne az a józan észt elsöprő végső érv, amivel sikerülne az alfa-hím egót arasznyi tűtoronyra emelni, hogy onnan szemrevételezze a női létet?

Van az ismeretségi körükben olyan férfi, akit rá tudnának beszélni, hogy húzzon a szőrös lábaira tűsarkút és abban pózoljon ország-világ előtt? Mi lenne az a józan észt elsöprő végső érv, amivel sikerülne az alfa-hím egót arasznyi tűtoronyra emelni, hogy onnan szemrevételezze a női létet?
Ha azt mondom, Csernus Imre, mennyit tennék arra, hogy ő bevállalja? Vagy Bárdos András, a decens és visszafogott hírember? És Vincze Ottó, akin képernyőn át is érződik a férfiöltözők macsós tesztoszteronillata?
Rajtuk kívül még öt ismert férfi volt kapható a bolondozásra, amit hölgyek eszeltek ki számukra. A feladat annyi volt, hogy megálljanak „nőként" a lábukon és figyeljenek magukra, a tűzpiros lábbeli szorításában mit üzen „női" énjük.

Küzdöttek és mosolyogtak a drágák, mint mikor én faragom a fenyőfát életlen konyhakéssel a tartóba és nyelem a szitkot, mert mégiscsak karácsony van. Botladozó, csámpás léptek, kilengések, faltól falig vetődések, egyensúlyvesztések, remegő lábak és a biztonságot adó ülőpóz megtartása a végsőkig – látványban ennyit sikerült kihozniuk a szexi lakkon. (Egyedül Lakatos Márk parádézott, aki előéletéből hozta a magabiztosságot, amit transzvesztitashow-kon szerzett.)

Bevállalták, kipróbálták, megcsinálták – egy óráig nők voltak, hogy utána örülhessenek, mégiscsak férfiak. És megérte – tűsarkakon állva másról szól a családon belüli erőszak, a szülés, a munkahelyi diszkrimináció, a szexuális zaklatás, az esélyegyenlőtlenség.

Mióta elkezdődött az országgyűlési kampány, nem teszek mást, mint hagyom magam. Saját kísérletem alanya vagyok, figyelem, melyik pártnak, jelöltnek sikerül megugrani érdektelenségem küszöbét és megkarcolni a figyelmemet valami olyannal, amit még nem láttam, nem hallottam, nem ígértek. Várok valakire, aki frappánsan szellemes és kellemes, odavonzza a tekintetemet, elgondolkodtat és a politikacsömört közéleti étvággyá gerjeszti.

Várok valakire, aki felhúzza a piros tűsarkúmat, és mint Dorothy az Óz, a csodák csodájában behunyja a szemét, összeüti háromszor a sarkát és mond valami olyan varázslatosat, amitől nem fáj négy évig a bütyköm a cipőben. Mert a piros tűsarkúért a végsőkig kitartok.


 
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Geopolitika

Az ukrán válság mára egyértelművé lett üzenete az, hogy felborulni látszik a Szovjetunió felbomlása… Tovább olvasom