Kisalföld logö

2017. 09. 22. péntek - Móric 11°C | 17°C Még több cikk.

Felfelé ívelő

Folytatódik a rendőrség jó sorozata, hála Istennek.
Olvasom, hogy egy tizenhét évvel ezelőtti hajógyári-szigeti rendőrgyilkosság elkövetőjét találhatják meg a nyomozók a közeljövőben: a több drogdílert leleplezett Szabó János zászlóst 1995 júliusában ölték meg, a tettes viszont megúszta, legalábbis eddig. Apró szeplő a hivatalosan nem megerősített, de nem is cáfolt történeten, hogy annak idején a helyszíni szemle a halál okaként fulladást állapított meg a Dunából kihalászott holttesten, dacára annak, hogy a fejen jól kivehető volt a golyó által ütött bemeneti és kimeneti seb. Gondolom, ettől eltekintve alapos, mindenre kiterjedő vizsgálat folyt, egészen addig, míg az aktákat két évre rá lezárták és betették porosodni valahová az alagsorba, egy használaton kívüli vécében elsuvasztott, bezárt iratszekrény fenekére.

A rendőrség, úgy látszik, felfelé ívelő pályára került. Amióta néhány főrendőr és a fővárosi diszkókirály, V. László előzetesben pihen, meglehetős rendszeres időközönként olvasni hasonló sikerekről, mondjuk esztendőkkel ezelőtt a folyóba dobott fiatalok kapcsán. Mit kell azon megütközni, hogy az ilyen esetekről akkor az a szakmailag megalapozott döntés született, hogy nem történt bűncselekmény, most pedig az, hogy történt? A különbség három betű.

Eszembe jut egyik egyetemistatársam, aki a kilencvenes években nyári munkát vállalt a fővárosi rendőrségnél. Az azóta megboldogult Kuncze-korszakot éltük, amikor a Belügyminisztérium hirtelen felindulásból kitalálta, milyen jó volna kedvesebb arcunkat mutatni a külföldi turistáknak, például úgy, hogy megértjük, amit a világnyelvek valamelyikén mondanak nekünk. Hallgatókat vettek fel tehát a járőrök mellé, akik együtt grasszáltak velük az utcákon.

Ismerősöm valamelyik pest-belvárosi kerületben szolgált, úgyhogy személyesen szerzett információkat a rendőrség akkori állapotáról, s erről a szeptemberi szemeszterkezdetkor oly kedélyesen mesélt, mintha az előző esti kosármeccsének emlékezetes momentumait idézné fel. Olyanokat mondott, hogy a rendőrkollégák az éjjeli műszak elejét jól meghajtották, hamar beszedendő az aznapra előírt bírságot, hogy egy albán maffiózó tilosban parkoló Mercedesét nem volt szabad büntetni, s amikor a vidékről felhozott fakabátok ezt a szabályt tudatlanul megszegték, másnap az erős ember beküldte sameszait fenyegetőzni a kapitányságra. Hébe-hóba egy kis testi fenyítés is belefért, ha román zsebtolvajokat fogott a csapat, kivizsgálatlanul maradt gyilkosságokról viszont egy szót sem ejtett. Hiába, mindenre nem volt elég az a pár hét, annak viszont őszintén örülhetünk, hogy a rendőrség ekkorát fejlődött másfél évtized alatt.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Az út szélén

Tovább olvasom