Kisalföld logö

2017. 01. 18. szerda - Piroska -7°C | -1°C

Favágás

Hozzá kell kezdeni. Magunknak. Nem hivatkozva sem múltra, sem jövőre. A jelenben kell jól vágni a fát.
Vagy ötven mázsa fa érkezett. Most ritkítják a folyómedret. Vörös fűz. Nagyon jó, ha kiszárad. A fél utcát elfoglalták a rönkök, lépni nem lehetett tőlük. Autózni is alig. Merthogy magyar ember autózik, nem gyalogol. De ez másik mese. Vissza a fához.

Jó vizes, súlyos rönkök, melyek a vaséket beleverve sem repednek. Olyan hatalmas kupac, elhordani óriásoknak is nehéz lenne, ha egyáltalán bírnának vele.

És jön egy ember. Tudja jól, télen fűteni kell, nyáron hideg fröccsöt inni. És nekilát elhordani a fát. Meg vágni. Míg eltörik a balta nyele. Amíg a nagy samu kalapács el nem hagyja a fejét. Ha valaki elmegy mellette, megáll a munkában, beszélget. Nevetgél, mosolyog. Nem sopánkodik, hogy ekkora a kupac. Nem kiabál segítségért. Dolgozik.

A segítség aztán magától jön. Hol fia, hol lánya, hol veje áll be egy-egy perdülőre. Fűrészelnek, talicskáznak, és amikor dolguk van, továbbállnak. „Jó, ha fa jön, kétszer melegszik mellette az ember" – gyújt pipára egy utcabeli a rönkökre támaszkodva. Emberünk ennek is örül. Társaságban jobban megy a dolog. A fahegy pedig lassan törpül, majd fogyatkozik, végül seprűvel takarítható fel a forgács a földről, jó lesz begyújtani, ha kiszárad.

A munka elvégeztetett. Nem kellett hozzá más, mint elszántság, akarat. Nem kellett hozzá összetrombitálni mindenkit, hogy jaj, most segítsetek. Aki segíteni akart, az úgyis megtette. Aki segíteni tudott, az megmarkolta a baltát, a szomszédtól kölcsönkapott samu kalapácsot, a jéghideg vaséket és azzal sem törődött, ha vízhólyag nőtt a kezén. Vágták a fát és nem szisszentek minden kis szilánkhoz. És most elégedetten nézik a tiszta utcát és szemlélik a fáskamrában sorban álló hasábokat.

Kisgyerek szalad végig az úton. Egy hétig mászhatott át a rönkökön, most sehol az akadály. „Azta, ez eltűnt! Hogy csinálták?" Nem érti. Sokan nem értik. Hozzá kell kezdeni.

Magunknak. Nem hivatkozva sem múltra, sem jövőre. Nem várva barátra, rokonra, ismerősre. A jelenben kell jól vágni a fát. Uraim, hölgyeim! A jelenben! És ha ezt jól csináljuk, melegszünk kétszer. Most a jól végzett munkától és kályhánk melegétől, amikor rátesszük a tűzrevalót!
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

21 forint

Emberek, itt az én szemetemről van szó, amit nem a közszolgáltatónak ajándékozok, hanem kidobom a… Tovább olvasom