Kisalföld logö

2017. 07. 27. csütörtök - Olga, Liliána 16°C | 21°C Még több cikk.

Elvi elvtelenség

Nos, itt érkeztünk el a dolog valóban elvi részéhez: nevezetesen, hogy ki a magyar?


„Magyar áldozatok emlékparkja" létrehozását kezdeményezte a Jobbik Mosonmagyaróváron. Mindehhez a város elöljárósága 14 igennel és egy nemmel elvi hozzájárulását adta a napokban. Az indítvány szerint az emlékmű az 1848–49-es szabadságharc erdélyi és délvidéki áldozatainak, az 1944–45-ös délvidéki vérengzés során kivégzetteknek, a felvidéki kitelepítetteknek, a Gulagokra, a recski és hortobágyi munkatáborokba elhurcoltaknak, az 1956-os forradalom és az azt követő megtorlás áldozatainak állítana emléket.

Nos, minden helyi döntéshozó tudta, hogy a Jobbik javaslata mintegy ellencsapás a zsidó hitközség emlékhelyállító kérését jóváhagyó városi döntésre. Ám a Mosonmagyaróvár egészét megtestesíteni hivatott elöljáróság erről hallgatott. (Igaz, egy városatya úgy vélte: „felháborító és cinikus a holokauszt emlékévében ez az előterjesztés".) Nyilván a tisztánlátást elhomályosító mákonyos szavazatmaximáló logika béklyózta a nyelveket, lelkeket. Így születhetett meg az egyértelmű nem helyett ez a maszatolós „elvi hozzájárulás".

Mihez is... a magyar áldozatok emlékparkjához. Nos, itt érkeztünk el a dolog valóban elvi részéhez: nevezetesen, hogy ki a magyar? Ezt a vitát a honi szellem már többször lefolytatta. Tudvalévő, hogy kétféle nemzetfogalom alakította a magyar identitást. Az egyik, szűkítő a nyelvet tette kizárólagos kritériummá, míg a másik a kulturális azonosulást. Így lettek egy állammá és zömében egy nemzetté is a Kárpát-medencében létszámukat tekintve mindig is kisebbségben élő nyelvmagyarok a tucatnyi más nyelvet, ám közös identitást valló polgártársaikkal.
Az 1939-ben Mosonmagyaróvárrá egybepántolt magyar város amúgy számarányukat tekintve kisebbségben élő magyar nyelvű polgárai is a helyi német, horvát és jiddis ajkú lakókkal váltak itt egy testté, közösséggé, communitassá az évszázadok során.

Városlakóként nekem, mivel a közösség egészét érte veszteség – a példa kedvért ezt-azt kiragadva a sok évszázados fájdalmas sorból –, egyként fáj a Magyaróvárt lángokba borító és helyi németeket, magyarokat, horvátokat felkoncoló törökök garázdálkodása 1683-ban, Vak Bottyán kurucainak óvári gyújtogatása, fosztogatása... vagy a ’44-ben halálba hurcolt mosoni zsidók, a ’45 húsvétján a frontharcosoktól válogatás nélkül megtiport lányok-asszonyok, a ’46–47-ben háztól, földtől, hazától megfosztott svábok vagy az ’56 őszén itt orvul meggyilkoltak sikolya.
Ám ami szintén fáj, az városom elöljáróinak elvtelensége, mely ezt az elvi hozzájárulást megszülte.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Ötkarikás játékok

A kutya ugat, a pénz meg ugye beszél: sőt, magyaráz. Tovább olvasom