Kisalföld logö

2017. 12. 17. vasárnap - Lázár, Olimpia -2°C | 4°C Még több cikk.

Egérszag

A spájz romokban. Szétrágott táskák. Üres tárolók. Apróra szecskázott, a hidegebb napokra felhalmozott száraz eledel. Megdézsmált dió, mogyoró, mazsola. És büdös, nagyon büdös. Egérszag. Nincs menekvés, pakolni kell. Mindent lebontani az alapokig, megtalálni azokat a fránya férgeket, és megkérni őket, ugyan már, máshol fejtsék ki áldatlan tevékenységüket!
Pakolunk hát. Amit huszonkét éve szépen berendeztünk, felépítettünk, azt mind le kell bontanunk. A polcokat teljesen le kell takarítani. Azon gondolkodunk közben, hogyan és mivel fogjuk majd újra feltölteni őket. Egyelőre csak a csalódottság van bennünk, az ötletek hiányoznak. Egyetlen örömteli dolog, ha ezt megcsináljuk, utána tisztább, szebb, emberibb lesz újra a spájz. Igaz, tök üres. Az egérhadak mindent szétszedtek. Nem kímélték még az alufóliát sem. És ráadásnak odapiszkítottak mindenhova, még a számukra rághatatlan üveges befőttek és a babkonzervek közé is. Mindent lehugyoztak, nyomot hagyva: itt minden az övék. Lassan az egész spájzot feldúlják, ha nem cselekszünk.

Pakolunk, szinte sírva vesszük tudomásul, hogy a félretett értékek szemétre kerülnek. Csokoládék, kekszek, levesporok, pudingok, még a gyomorbántalmakra használt szódabikarbóna is. Az egerek hada meghódította, birtokba vette, majd letarolta a spájzt. De hol rejtőznek? Hol lehet megküzdeni velük? Mert ezek a szóból nem értenek! Nincs más hátra, nem hagytak más esélyt. Nem húzódtak meg szerényen, nekik a nyílt összecsapás kell!

Sarokba szorítottak. Bár be vagyunk rezelve, az egértől mindenki fél, hatolunk előre a kutatómunkában. Lehet, ránk vetik magukat? Lehet, véregerek. A hírük félelmetes. És bizonyára sokan, nagyon sokan vannak.
Aztán a spájz ürül, de egér sehol. Mígnem egy fagylaltosgép dobozának sarkán apró lyukat veszünk észre. Ez a doboz volt a legmagasabb polcon. Minden és mindenek felett.

Megfogom. Megrázom. Ki lakik a dióhéjban? És hopp, kiugrik az egér. Nem tíz, húsz, ezer, félmillió, ahogy a pusztítástól várható volt. Csak egy. Riadt szemű, félős, picike. Most látom én is, ő is egyedül van. Mi nagyobb tömeget képviselünk. Jóval nagyobbat. Elkapni nem akarjuk, az a macska dolga lesz. Nekünk most fontosabb teendőnk akad, a rendrakás.

No meg az, hogy újra feltöltsük elemózsiával a spájzot. Még ha összefogunk, akkor is hosszú ideig tart majd, és közben elgondolkodhatunk azon, mire képes egyetlen egér! Mondja is a feleségem: minél előbb elkapjuk az egeret, annál kevesebb a kár. Ja. Mondani könnyű, de egeret fogni a mai viszonyok között elég nehéz. De meg kell próbálni. És mivel mi humánus fajta vagyunk, nem akarjuk agyonütni. Farkánál fogva, hogy megemlegesse, penderítjük ki a házból! Szerencsés esetben a családja, rokonai, ismerősei és üzletfelei még nem fészkelték be hozzánk magukat. Mi pedig megtanuljuk, beengedni sem szabad a dögöket. Minden járatukat el kell torlaszolni!

Olvasóink írták

  • 1. tradermike 2012. október 31. 22:14
    „Az Igazi Újságíró ismérve, hogy akkor is leírja, ha nem szabad, ha necces, ha az utcán is kerülik a témát. Ehhez mérten baromira nehéz hozzászólni, így csak a gratulációmat tudom ide írni, azt viszont mindenképpen.”

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Az aranyló hiány

Csendben várakozik a temető. Kitakarózott a minap lopva lehullott hóból, aminek már egy-egy foltnyi… Tovább olvasom