Rég nem látott szövetségbe forrtak a net polgárai Dzsudzsák Balázs átigazolása hallatán, s már-már nyilvános önkritikára kényszerülnek azok, akik mérsékeltebb véleményt fogalmaznak meg a PSV Eindhoventől az Anzsi Mahacskalához tartó sztárról, a legértékesebb hazai labdarúgóról. A tematika – a durva trágárságot leszámítva – „a pénzért eladta a karrierjét" vonulattól a Mandiner blog által képviselt cinizmusig terjed: „Dagesztán népe! Avarok és darginok, lezgek és kumikok, rutulok és cahurok, kumikok és nogajok! Na és agulok és tabaszaranok! Fogadjátok örvendve a magyar csodát!"
A gőz elpárologtával belátható, hogy a futballista anyagilag biztosan nem, de könnyen lehet, hogy sportszakmai szempontból sem döntött rosszul, amikor jogilag Dagesztánba, gyakorlatilag Moszkvába szerződött. Az eddigieknél sokkal többet keres majd, a holland bajnokságnál erősebb Premjer Liga harmadik helyén álló, a világbajnok Roberto Carlosszal felálló csapathoz kerül, ráadásul olyan országba, ahol a labdarúgás a 2018-as világbajnokság rendezési jogának elnyerése folytán még nagyobb figyelmet kap a következő években.
Az észak-kaukázusi foci megerősödése amúgy nem a véletlen műve, így minden esély megvan arra, hogy a tavaly még csak tizenegyedik helyet szerzett Anzsi a most folyó pontvadászat végén kijusson az európai kupaporondra. A térség futballja a szovjet bajnokságban néhány évtizede már egészen jó eredményeket ért el. Az Ararat Jereván egyszer, a Dinamo Tbiliszi kétszer nyert bajnoki címet, sőt, utóbbi kétszer a Szovjet Kupát, egyszer, 1981-ben pedig a Kupagyőztesek Európai Kupáját is elhódította. Az elmúlt években újabb fellendülésnek lehetünk tanúi, amit egészen nyilvánvalóan Moszkva ösztönöz. Az Anzsin kívül a Tyerek Groznij, a Krasznodar és a Szpartak Nalcsik is a régiót képviseli a tizenhat csapatos élvonalban.
Az állami támogatás célja a sport terén is a forrongó Észak-Kaukázus lehűtése, ami a Kreml egyik alapvető és teljesen érthető törekvése. Az elmúlt két évtized összes oroszországi terrorcselekményét észak-kaukázusi muszlimok hajtották végre, Ingusétiában és Dagesztánban pedig manapság is mindennaposak a merényletek. Az elkövetők nem függetlenséget akarnak, hanem valamiképp elégedetlenségüket fejezik ki ilyen szélsőséges formában, arrafelé ugyanis elképesztő méreteket ölt a munkanélküliség, s ha valaki a kilátástalanság elől Moszkva felé indul, már-már az életét fenyegeti a többségi társadalom idegengyűlölete. A minőségi labdarúgás közösségépítő ereje a jobb élet és a megbékélés reményét csillanthatja meg a nemcsak az oroszokkal, hanem egymással is harcban álló ottani népeknek.
Szóval Dzsudzsák részben béketeremtőnek megy Oroszországba. Gondoltad volna, Balázs?
26°C
Hozzászólok! 
