Újabb szóval gyarapodott a magyar köznyelv: dubajozik. Ezzel illetik azokat a modelleket, akik arab sejkek magánpartijain szexuális szolgáltatásokat nyújtanak all-inkluzív kategóriában. Ha erényfilozófiai oldaláról közelítünk a jelenséghez, az általuk nyújtott öröm tényleges munkafolyamata semmiben sem különbözik az útszéli prostikétól, csupán munkakörülményeik és díjazásuk kedvezőbb.
Négy-öt éve figyeltem fel azokra a modellekre, akik vetésforgóban hetente megkaparintottak maguknak egy-egy bulváros címlapsztorit, nehogy kikopjon a nevük két vetkőzős újságban való cicivillantás között. Sárga irigységgel néztem a kezükben tartott dizájnos táskákat, amiket olyan hivalkodó kéztartással fogtak maguk előtt, hogy a divatla-
pokon szocializálódott tinik-lányok-asszonyok számára az felért egy hadüzenettel. Minden fizetésből élő nő tudja, hogy soha nem tud megspórolni a konyhapénzből annyit, hogy besétálhasson egy eredeti LV monogramos kézitáskáért a boltba. (Mellesleg akkor még üzletek sem voltak az országban.) Az arcátlanul drága táskák még az ünnepi kívánságlistára sem kerülnek fel, épeszű nő nem vágyik olyan ajándékra, aminek az árából a családja egy hétig nyaral a tengerparton.
Ezek a huszonéves fruskák ott puccoskodtak a partikon mint befutott fotómodellek, a rajtuk lévő ruha, cipő, ékszer, táska piaci értéke egy egész bálabutik kezdőkészletét fedezte volna és a „hogy s mint?" kérdésre nem átallottak igazat mondani: jövésben Ausztráliából, a Maldív-szigetekről, menésben Miamiba vagy Dubajba. Többek tanulói jogviszonyban vagy éppen munkanélküli státusban bevallott jövedelem nélkül éldegéltek, s hogy nem kölcsöncuccban parádéztak, afelől a főzős műsorokban feltárt otthonaik luxusa minden kétséget kizárt.
A szexbombát a Nemzeti Nyomozó Irodában egy ügynökségi triumvirátus robbantotta, akik közvetítettek megrendelő és munkavállaló között, és szervezték az örömlányok csoportos kiutazásait az emírségekbe is. A napokban sorra kapják az idézést az utazó modellek, hogy prostitúcióval összefüggésbe hozható külföldi útjaikról valljanak.
Dagadni fog a botrány, ezért is dicséretes, hogy nyelvünk megalkotta a jelenséget körülíró szót, új szinonimájaként a luxuskurvának: dubajozik. Édes anyanyelvünk csodálatosan letapogatja az aktuális jelenségeket és új kifejezéseket szülve ad korképet. Grétsy tanár úr számára bizonyára több nyelvi sajátosságnak is ékes bizonyítéka a szó megszületése, számomra egyértelműen egy virágzó társadalmi jelenséget takar: megszülető szavainkkal is próbáljuk kenceficézni a magyar valóságot, mintegy össznépi eufemizmusban dagonyázva, nagy nemzeti társasjátékot játszva, újabb és újabb mentőöveket dobva szavainkkal az erkölcstelenségek tisztára sikálására: az adócsaló csak ügyeskedik, a bankrabló csak megélhetési bűnöző, a hazug csak időt nyer, a sikkasztó csak matematikázik, a prostituált csak dubajozik.
Kereshetjük a verbális mentségeket, ha nem változtatunk a társadalmi közerkölcsünkön és nem merjük nevükön nevezni dolgainkat, nagy szarban leszünk.
26°C
Hozzászólok! 
