Werner Krisztina - Kisalföld Napilap - 2011.06.22.
Mátyás király meséin cseperedett igazságérzetem megrekedt lebegő pózban a valóság és az ideák közötti térben, ezért előnyben részesítem a tapasztalatszerzéssel párosuló tudást: vagyis hiszem, ha látom. Kapóra jött a hétvégi Múzeumok Éjszakájának kecsegtető ajánlata, hogy a tárt kapujú gödöllői kastély kulisszái mögé pillantva, egy órácskára magam is virtuális diplomata jelmezbe bújjak és a biztonsági zónák küszöbét átlépve meglessem, milyen az országimázs, amit a Külügyminisztérium kínál rólunk 28 másik nemzetnek.
A kirakati helyszínül választott Grassalkovich-kastélyt tették eu-kompatibilis konferenciaközponttá. A 270 éves épület legszebb napjai Sissihez fűződnek, aki imádta az emberléptékű kastélyt, bizonyságul a császári házaspár monumentális festményen néz szembe egymással a fogadószalonban. A fenséges fogadtatás után egy huszáros fordulattal és megmagyarázhatatlan átkötéssel Lóországba kerülünk. Európa politikai krémjét a lovardából átalakított tanácskozóterembe terelik, hogy ne feledkezzenek meg arról, itt egykor Erzsébet királynő vágtatott körbe-körbe, a terem négy sarkába elhelyezett tükörkeret emlékeztet. Lovas történelmi hagyományainkat erősíti a királyi istálló helyén álló kávézó, ahol a főétkezések között töltik fel magukat frissítő falatkákkal a vendégek. A szürke, sötét helyiség többek elégedetlenségét váltja ki, ezért a tárlatvezető hölgy frappánsan átköt: – Mielőtt megkérdezné valaki, hogy mik a falakon látható sötétebb foltok, elmondom, hogy az istállótrágyából felcsapó ammóniagőz hagyta ott a nyomát és a restaurátorok javaslatára megtartottuk.
A lovarda-konferenciateremből kirekedt összekötő tisztek (esküszöm, így hangzott el) egy másik lovas helyen várakoznak. Az elkerített lóbokszokba nekik bársonyborítású székeket pakoltak, ők itt pergetik a perceket, ahol egykor császári paripák éjszakáztak.
Alkalmi csoportunkban többen felnyerítenek, mások zabosak lesznek és általános csalódottsággal elnyargalunk a helyszínről.