Kisalföld logö

2017. 03. 30. csütörtök - Zalán 8°C | 19°C Még több cikk.

Csillaghullás

Ilyenkor, a felejthetetlen pillanatban összeér pokol és mennyország, éppen a szemünk előtt.


Lecsendesíti és újranyitja a végtelenre az ember megmegfáradó lelkét, ha az égre néz, főleg akkor, ha a földi dolgokban egyre kevesebb szeretnivalót talál. Nem nagyon tudom elképzelni, hogy szellemi izgalomba hoz bárkit a háromszáz forint közeli euróárfolyam, a négyszáz körüli benzinár, vagy a kormány ki tudja hányadik akcióterve. Nem nagyon ismerek olyan embert, aki léleképítő érdeklődéssel böngészi szabadidejében Tóth Árpád vagy Radnóti helyett mondjuk a Balsai-jelentést, párhuzamban Budai Gyula elszámoltatási kormánybiztos soha véget nem érőnek tűnő feljelentésfolyamával, vagy akár a Hagyó-saga legújabb nokiás dobozos fejezetét Kerényi alkotmányasztalos, közelmúltat festetős vízióival.

S mivel jómagam sem tartozom közéjük, kíváncsisággal vegyes lelkesedéssel készültem a szombat estére, a Draconida meteorraj érkezésére, ami a hozzáértők szerint az elmúlt évek leglátványosabb csillaghullását ígérte. Jó előre elmorfondíroztam a csillagos hiedelmeken, még akkor is, ha tudom, nem igazi csillagokat, csak üstökösök szétszóródott, felizzó maradványait látom, olyan világjárta részecskéket, melyek kivételes időkben itt suhannak velünk, bolygónk légköré-
ben halva fényes-gyönyörű halált. Gondoltam a szerelmesek vágyakozására, akik a közkedvelt hiedelem szerint, ha hullócsillagot látnak és kívánnak valamit, az teljesül. S persze arra a mesére is, ami a hullócsillagokat az elhunytak lelkeinek mondja, melyek éppen felizzásukkor szabadulnak meg a purgatóriumi szenvedéstől. Ilyenkor, a felejthetetlen pillanatban összeér pokol és mennyország, éppen a szemünk előtt. Aztán eszembe jutottak drága halottaim, akik bármennyire szeretném, már soha nem lehetnek velem egyetlen ölelésre sem, s hogy vajon szeretteim közül ki lesz a következő. Mert azt is mondják, minden egyes hullócsillaggal kialszik egy emberi élet, már ha igaz, hogy mindenkinek megvan a maga csillaga…

Szóval álltam meteoresőre várva az irdatlan októberi égre nézve, didergetős hidegfronttal a pulóverem alatt, és nemhogy hullócsillagot, még a Holdat is alig láttam. Kibabrált velem az időjárás. De ahogyan később olvastam, nem csak velem, felhő takarta az egész országot, sőt, még a Kárpát-medencét is. Csillagtalanságomban aztán éppen erről jutott eszembe, mondjuk a következő meteorraj eljöveteléig próbaképp, ha az égre nem is, legalább idelenn egymásra jobban odafigyelhetnénk kicsit, hátha így könnyebben találunk magunknak csillagot. Mert ez is lecsendesíti és újranyitja az ember meg-megfáradó lelkét.
S hátha jó a frontok ellen is.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Zsák a foltját

Szigetköz a megmondhatója, mennyire tisztelem a környezetet, de – bár kétségtelenül fontos… Tovább olvasom