Kisalföld logö

2017. 05. 28. vasárnap - Emil, Csanád 12°C | 24°C Még több cikk.

Cirkusz

Elhatárolódásoktól, odatartozásoktól hangos a hazai kulturális szcéna.

A politika elkezdte bezabálni a művészetet. Meg a művészeket. Sokat megéltek azt mondják, hogy ez így van rendjén, ez várható volt. Mert a hatalom olyan, mint a víz: tud nélkülözhetetlenül életben tartó lenni és pusztítóan gyilkos is. Ha a történelmi szükségszerűség ellen nem is tehetünk semmit, egy keskeny kis pallón átbilleghetnénk magunkat arra az oldalra, ahol a stílusnak, a retorikának, az eleganciának, a méltóságnak megmarad az az intellektuális ereje, hogy nem a kocsmai üzengetések szintjére viszi le a véleménynyilvánítás szabadságát. Legalább a művészet legyen más: fennkölt, átvitt értelmű, sorok közt megbúvó, kortalan önkifejezés, a valóság újraértelmezése kreatívan, szellemesen.

Ha felteszem a kérdést, hogy buzizhat-e nyilvánosság előtt egy miniszteri biztos, aki maga is művészember, akkor a válasz határozottan nem. Elméletileg. Amúgy meg határozottan igen, mi több, következmények nélkül. Gyakorlatilag. Kerényi Imre verbális ámokfutásának a stafétáját Gulyás Marci vette át, aki pénteken tönkretette Az ember tragédiájának premierjét.

Művészkörökben is beindult a lejáratós verkli. Ötszáz néző és ötven táncos előtt egy alkotásból élő ember, átlépve a kollegialitás íratlan szabályait, gramofonból üvöltötte szét sérelmét, s hogy kellő médiavisszhangot kapjon, kamerával meg is örökítette és világgá kürtölte. Követelték, hogy Markó Iván adjon számot 130 millió forintról, amelyet tavaly kapott kormányzati tartalékból. Otrombán és kegyetlenül tették tönkre a színházi estét. „Ha előadás után megvárnak a művészbejárónál és meglincselnek, megvernek, akkor egy szavam sem lenne" – mondta másnap Markó, akit szemmel láthatóan KO-val ütöttek ki a krétakörösök.

Pénz és pozíciók miatt dúl a háború, fontosabb lett, hogy ki milyen párthoz kötődik, mint az, hogy mi a teljesítménye. Elhatárolódásoktól, odatartozásoktól hangos a hazai kulturális szcéna.

Cirkuszban nincs helye a művészetnek. Karinthy Frigyes jutott erre a következtetésre hasonló című novellájában. Igazi művész nem létezhet benne. A cirkuszi közönség cirkuszt vár, a melódia, amit a művész „régen, régen, régen hallott egyszer zengni és zokogni a szívében", már senkit nem érdekel.

A magam részéről nem kérek több cirkuszt. Szeretném hinni, hogy a szellemi korrupció vádja összeférhetetlen az alkotó gondolkodóval. Ha mégis szárba szökken ez az eszme, nagy bajban leszünk.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

A tagadás ideje

Tagadhatjuk egyszerű tanúk millióinak szavait? A válasz sajnos: igen.
Tovább olvasom