Kisalföld logö

2017. 12. 17. vasárnap - Lázár, Olimpia -2°C | 4°C Még több cikk.

Cigány és magyar

Ne legyünk álszentek, hogy nem is értjük, miért nem derült ki eddig, mennyi roma élhet közöttünk.
Ön beikszelné az adott rubrikába, hogy cigány származású?

Tíz évvel ezelőtt minden negyedik roma merte ezt megtenni, legalábbis úgy becsüljük. Merthogy a 2001-es népszámlálás során 190 ezren vallották magukat cigánynak, jóllehet még a legkonzervatívabb becslések is félmilliósra teszik ezt a számot; a kompetens társadalomtudósok pedig 6–800 ezer közötti becslésekkel dolgoznak. Az októberi népszámlálás – amelyről a héten lapunkban is olvashattak – egyik legfontosabb kérdése, hogy sikerül-e reálisabb képet kapni a hazai romák számáról.
A kérdés sokkal, de sokkal fontosabb annál, hogy egy mondatnál többet szánjak arra, hogy manapság kik és milyen célra használják a „magyar–cigány ellentétet". Eleve tanulságos megjegyezni, hogy 2011-et kellett írni ahhoz, hogy egyáltalán esélyt kapjon egy cigány ember arra, hogy magyarnak is vallhassa magát. Mert eddig választania kellett: vagy ez, vagy az.

A társadalom józanabbik része könnyen beláthatja, hogy a tisztánlátásunk húsba vágó kérdés. Hiszen a romák helyzetének javítását célzó állami programok és uniós támogatások tervezésekor csak a hivatalos statisztikákra lehet alapozni; és a már említett nagyságrendi különbség miatt a rendelkezésre állónál is sokkal kevesebb forrást lehetett eddig a célra költeni.

Ne legyünk álszentek, hogy nem is értjük, miért nem derült ki eddig, mennyi roma élhet közöttünk.

Segítek néhány okkal: a romák körében, akik a többi kisebbségnél jóval gyakrabban tapasztalják a társadalmi előítéletek következményeit (mert ez így van), erősek a félelmek minden olyan felméréssel szemben, aminek nem ismerik a célját, és nincsenek tisztában az önkéntesség és az anonimitás garanciáival. Tény az is, hogy a nem roma kérdezőbiztosok gyakran ki se mentek a települések romák lakta részére, vagy ha nem találtak otthon senkit, nem mentek oda még egyszer. S az sem titok már, hogy a magasan kvalifikált cigányok sokszor nem voltak hajlandók romának jelölni magukat, mert a kategóriát nem egy népcsoport nevének, hanem minőségi jelzőnek fogták fel.

Nehéz vitába szállni azzal a ténnyel is, hogy Magyarországon, ahol dívik listázni (s erről mindig csak később értesülünk egy-egy kiszivárogtatott mobilfelvételnek hála), megremeg a toll a kézben, ha a jövedelemről, a lakáshelyzetről, a pártállásról vagy a nemzetiségi hovatartozásról kell vallani. Az ellenérv pedig nagyon sovány: a cigányokat sem a lista miatt éri sérelem, hanem a látható etnikai jegyeik miatt; mindenhol tudható, hogy kik a romák és hol vannak. És igen: a cigánygyilkosok sem a KSH-adatokból tájékozódtak.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Háztáji, te drága!

Ha a háztájiba fektetett munkaórákból számítanánk ki egy kiló kacsazsír vagy egy liter aludttej… Tovább olvasom