Kisalföld logö

2017. 07. 26. szerda - Anna, Anikó 16°C | 23°C Még több cikk.

Breivik

Harminckét éves, nagyapáink nem ismerték, mert már itt előttünk nőtt fel Európában, miközben minket közhelyekkel kábítottak az amerikai tömeggyilkosságok lélektanáról.



Vérengzések után az újságírói vélemények általában így zárulnak: ezután új időszámítás kezdődik, semmi nem lesz már ugyanaz, mint apáink idejében. Sajnos ezzel a közhellyel itt hiába is hozakodnék elő, mert ez a világ már jó ideje elkezdett olyanná válni, amibe beleillik egy Breivik-féle szörnyeteg, s ami történt, főként a halottak számát tekintve nyit új fejezetet.

A halottak száma, igen, te jó isten, ha kimondom egy-egy falu nevét, Maglócáét, Cakóházáét, ahol a lélekszám el sem éri a pár perc alatt kivégzett fiatalokét Norvégiában. Hogy ez csaknem száz anya és száz apa gyásza: ha felfoghatnám gondolattal, a szívem szakadna meg, pedig a halottak száma elvben nem nyit új fejezetet, hiszen honnan tudhatjuk, hogy akár a balástyai vagy szentkirályszabadjai rém hány életet oltott volna ki, ha esélyt kap rá. Honnan tudjuk, hogy Mórt nem követte volna-e újabb mészárlás, hogy a washingtoni sorozatgyilkos meddig folytatja ámokfutását. De ne menjünk messzebbre: az ELTE hallgatója 21 élet kioltását tervezte a vádirat szerint, elkapták, ezért nem lett ő a magyar Breivik.

Számokkal dolgozni emberéleteknél nem fejez ki mást, csak számokat. Ha egy megmentett élet az egy megmentett világ a mondás szerint, akkor a 93 elvett élet az 93 elpusztított világ, mégsem háromszorosa vagy egyharmada semminek, ahogyan Anders Behring Breivik sem 12-szer gonoszabb a móri mészárlás elkövetőinél.

S mindezeknek ellenére foglalkozni kell vele, hogy mégis az áldozatok száma az, ami más fejezeteket nyit újra és újra. Hogy az egyetemen ülő vagy az internetes oldalát alakító, potenciális rém ma már minden esetben tömegmészárlásra készül, küldetését csak a sokban látja beteljesedni, nagyobbra tör, mint az apja korabeli baltás gyilkos. Ő már a világsajtó címlapján szerepelne, kameráknak nyilatkozna, később talán könyvet is írna a gyerekkoráról. Harminckét éves, nagyapáink nem ismerték, mert már itt előttünk nőtt fel Európában, miközben minket közhelyekkel kábítottak az amerikai tömeggyilkosságok lélektanáról. Ő az, aki egyidős a tömeggyilkossággal és most a rács mögött is boldogabb, mint valaha, mert a róla mit sem sejtő világ félelmeit egymaga beteljesítette 2011. július 22-én.

Én pedig látatlanban is szeretem Norvégiát és egyszer szeretnék elmenni Oslóba, azzal az örökbe kapott érzéssel együtt, hogy nem vált ez a barátságos, civilizált hely is az ő földjévé, ahogy a többi nagyvárosról született meséknek sem része még a nagyvárosi szörny, akit a magas számok hoznak létre.

Hogy ez is olyan világ valaki másnak, mint az én szülőföldem, ahol minket semmi baj nem érhet.

Olvasóink írták

  • 2. Plakátmagány 2011. augusztus 01. 10:46
    „Igen, az jó kis bünti lenne, csak közben hetvenvalahányan meghaltak, akárhova rakod.”
  • 1. Madarász 2011. július 26. 07:47
    „Az ilyen elmebetegeknek az a célja, hogy reflektor fénybe kerüljön. Ezekkel a cikkekkel mind-mind az ő malmára hajtják a vizet és egyszersmind a hozzá hasonló potenciális gyilkosokéra.

    Azzal lehetne a leginkább megbüntetni, ha a tettéről az újság hátulján egy két mondatos hírben számolnának be mindenhol és nem lenne téma a tv-ben.”

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Audiológia

"Az Audi bizonyos értelemben már azt a szerepet tölti be a város sportéletében, mint egykoron a Rába… Tovább olvasom