Kisalföld logö

2017. 08. 19. szombat - Huba 19°C | 31°C Még több cikk.

Befelé fordulva

A jelek arra vallanak, hogy az USA afelé tart, amerre a múlt század húszas-harmincas éveiben.
A történelemben már volt időszak, amikor az Egyesült Államok tudatosan elszigeteltségbe vonult: az első világháború kedvezőtlen tapasztalatai után látványosan kihátrált a nemzetközi politikából. Az eredmény – ami persze nemcsak ennek, de ennek is volt köszönhető – ismert, a náci Németország és a sztálini Szovjetunió felemelkedése, végső soron a második világháború kitörése. A jelek arra vallanak, hogy az USA afelé tart, amerre a múlt század húszas-harmincas éveiben, s csak remélni lehet, hogy a következmények nem lesznek olyan súlyosak.

Hogy a tengerentúl más szelek fújnak, kendőzetlenül megmutatja, ami Szíria ügyében történt az elmúlt egy hónapban. Obama elnök előbb harciasan bejelentette, hogy a kongresszus felhatalmazását kéri az Asszad-rezsim megbüntetéséhez, amiért az vegyi fegyvert vetett be civilek ellen, majd azonnal megkezdődött a visszakozás, amikor nyilvánvalóvá vált, hogy az akció támogatottsága a közvéleményben és a képviselők között is kétséges. Történetünk szempontjából mellékszál, hogy Washington eredeti elképzelésének kudarca ellenére Szíriában végül is megsemmisítik a vegyi fegyvereket; az illetékes nemzetközi szervezet, az OPCW munkatársai éppen kedden kezdték meg a munkát. A lényeg sokkal inkább az, hogy az Obama-adminisztráció nem tudott sem hazai, sem nemzetközi támogatást szerezni, s azt sem vállalta, hogy nemzetközi felhatalmazás nélkül cselekedjen. Pedig a cél ennél szerényebb már aligha lehetett volna: meghatározott ideig tartó légi csapások elrendelése egy olyan ország ellen, ahol a két és fél éve tartó polgárháborúban több mint 120 ezren vesztették életüket és kétmillióan menekültek el otthonukból.

A kilencvenes években hasonló helyzetekben a nyilvánvaló hibák ellenére még egészen másként cselekedett az Egyesült Államok. Idősebb Bush elnök az 1991-es első Öböl-háborúban habozás nélkül kifüstölte Szaddám Huszeint Kuvaitból, miként Clinton sem hagyta tovább Slobodan Milosevic boszniai, majd koszovói rémtetteit. Akkor az USA-nak nemcsak a katonai ereje volt meg ezekhez a fellépésekhez, hanem az a képessége is, hogy cselekvésre bírja a világot. Ma már nem ez a helyzet, amiben oroszlánrésze van annak, hogy ifjabb Bush hamis indokkal indított iraki háborúja után az amerikaiak többsége úgy érzi, jobb, ha országa befelé fordul. Nem véletlen, hogy az USA Afganisztánt gyakorlatilag sorsára hagyja, a líbiai és a mali ügyeket Európa intézte helyette.

S ha így van, akkor azok a renegát államok – például Irán és Észak-Korea –, amelyek a kétezres évek elején még tartottak Amerikától, akár fel is bátorodhatnak. Félő, hogy ezzel már jó ideje tisztában vannak.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

A bucsálódás ára

Ildomos lenne külön sorban feltüntetni a havi számlákon a korábbihoz viszonyított pluszköltségeket. Tovább olvasom