Kisalföld logö

2016. 12. 10. szombat - Judit -1°C | 8°C

Az utolsó mentés

Vajon mekkora vagyont kellene fizetnie egy idegen bolygóról érkező űrturistának azért, hogy rácsodálkozhasson a földi életre?

Tegnap az asztaltársaságban, miközben a halászlére vártunk, mindenki az okostelefonját bújta. Őskövületnek éreztem magam, aki még beszélgetni akart. Ugyanilyen furcsa érzést keltett bennem a pápa év végi audienciáján készült fotó. A meghívottak közül szinte mindenki a telefonját bütykölte, fényképeztek, videóztak, belefeledkezve a kütyük varázsába és talán nem is hallva az üzenetet. Ebbe a sorba illik az is, hogy sok tini szinte mindenhol fülhallgatóval hallgat zenét, hogy ne kelljen kommunikálnia.

Az új generáció már a világnak hátat fordítva, a számítógép előtt ülve nő fel. Rengeteg időt tölt azzal, hogy saját világot építsen. Virtuális állatokkal, virtuális barátokkal, térhatású környezetben, térhatású hangzással veszi körül magát. Miközben ha kikapcsolná a gépet és kinyitná az ajtót, láthatná, hogy valódi, szeretni való állatok, színes virágok, valódi barátok veszik körül. Hangok, illatok, színek varázslatos kavalkádja, a semmihez sem hasonlítható, csodás földi élet. (Vajon mekkora vagyont kellene fizetnie egy idegen bolygóról érkező űrturistának azért, hogy rácsodálkozhasson a földi életre, a kék égre, az azúr tengerekre, a zöld száz árnyalatában úszó mezőkre?)

És úgy tűnik, egyelőre még sincsenek válaszaink talán a legfontosabb kérdéseinkre. Sem arra, hogy miként lehet megvédeni a pusztulástól a földi életet, megállítani a globális felmelegedést (aminek jeleit ma is tapasztalhatjuk itthon is, Amerikában is, ellenkező előjellel). Sem arra, hogyan lehetne visszairányítani az új generációkat a virtuális világból a létező élet felé.

A számítógépeken egyre valódibbnak tűnő, kifinomult, részletes grafikájú virtuális környezetben élhetnek a monitor előtt ülők. Ha továbbgondoljuk, hova fejlődhet mindez, arra juthatunk, hogy talán mi is egy nagy, kifinomult, világméretű számítógépes játék figurái vagyunk. És amikor egy-egy veszélyes, halálközeli helyzetben lepereg előttünk életünk filmje, az az utolsó mentés a globális komputerre, az a Ctrl+S.

Nem lenne jó erre menni, ebben hinni. Higgyünk inkább egy jó beszélgetésben hús-vér barátokkal, a halászlére várva a terített asztalnál. Ahol az ízek, illatok nem a virtuális világ, hanem a földi élet örömét hirdetik.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Csapatot nekünk!

Ugye senki nem akarja elrontani Pintér Attila bemutatkozását holmi olcsó tréfa kedvéért? Tovább olvasom