Kisalföld logö

2016. 12. 10. szombat - Judit -1°C | 8°C

Az aranyló hiány

Csendben várakozik a temető. Kitakarózott a minap lopva lehullott hóból, aminek már egy-egy foltnyi emléke sincs.
Lassan lélegezni kezdenek a sírok, miközben hirtelen szél cikázik a strázsáló kövek között. Ebben az áhítatközeli várakozásban, egyik pillanatról a másikra kezdődik a megtisztító vonulás. Gyertyák, mécsesek, világló virágok jönnek, bánatból font koszorúk. Melengető könnyeikkel anyák, apák, nagyszülők, testvérek, férjek, feleségek, gyermekek, barátok, szerelmek. Léptük egyre halkabb, aztán végül elfogy a különös ragyogásban. Miként templomban az ostyát, akkor és ott ajkukra veszik a csendet, így köszöntik halottaikat.

Fotó: B. A.
Fotó: B. A.

Árvaság és magány ölelik egymást és ebből az ölelésből imádság születik. Aztán a hirtelen kapott teljességben sorjázni kezdenek az arcok, a hangok és a nevek. Rendben jönnek a sóhajtások, majd finom kérdésekbe tömörül az aranyló hiány. Szent találkozás. Mindenki megérkezett! Mindenkit más hozott ide, mégis Egy! Mikor bezárt az út az ég és föld között, távozóban ott motoszkál a remény: már élnek azok, akik egykoron hangunkra, mosolyunkra emlékeznek, és ama fénylő estén mondanak értünk imát…
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Négyszer hat

Tovább olvasom