Kisalföld logö

2016. 12. 04. vasárnap - Borbála, Barbara -5°C | 3°C

Áradat

Nehéz nem arra gondolni, hogy valami nagyon megváltozott körülöttünk, s ha végigvesszük akár csak az elmúlt három év időjárási történéseit, egyedül az aggodalom erősödhet bennünk.
Az éghajlatváltozás itt van a nyakunkon, pontosabban jelenleg épp azoknak az ezreknek a gumicsizmáját nyaldossa, akik fóliával takarják a töltésoldalakat, homokzsákokat töltenek és pakolnak. Ezzel a megállapítással egyre többen értenek egyet, vitatkozni legfeljebb azon lehet, hogy túl vagyunk-e azon a határon, amikor a folyamat megállítható, esetleg visszafordítható vagy sem.

A mostani árvíz már a második az elmúlt tizenegy évben, amelynek vízszintjeire azt mondják, hogy százévente egyszer fordulnak elő. A statisztikai számításokat azonban ismét felülírja a valóság. Korábban a mind magasabb tiszai árhullámokat még lehetett azzal magyarázni, hogy Ukrajnában kivágták az erdőket és a víz gyorsabban folyik le a kopár hegyoldalakon, a Dunán azonban ilyen probléma nincs, mégis jön az áradat. Nehéz nem arra gondolni, hogy valami nagyon megváltozott körülöttünk, s ha végigvesszük akár csak az elmúlt három év időjárási történéseit, egyedül az aggodalom erősödhet bennünk.

Magyarországon 2010-ben annyi csapadék hullott, amennyire a meteorológiai mérések kezdete óta nem akadt példa. A következő év minden idők legaszályosabbja volt, a 2012-es pedig napfényrekordot hozott, nem mellesleg a tizedik legszárazabbnak bizonyult. Ehhez hozzátehetjük még, hogy a tavalyi négy hőséghullám és az idei több mint egy tucat hófúvásos nap ugyancsak abszolút rekord, valamint hogy szélsőségesen forró időszakból az elmúlt húsz évben majdnem két és félszer annyit jegyeztek fel, mint a megelőző kilencvenben összesen.

Azonban nemcsak a folyamat gyorsasága elképesztő, hanem az is, hogy az emberek milyen hamar képesek természetesnek tekinteni az új helyzetet. A mostani májusra például a többség azt mondja, hogy meglehetősen hűvös volt, pedig szinte tizedfokra megegyezett a sokévi átlaggal – igaz, az elmúlt évek többnyire nagyon száraz és meleg tavaszaihoz képest valóban barátságtalannak tűnhetett az idő. Egyre kevesebben lepődnek meg azon, ha nyáron 35 foknál is melegebb van, holott az 1971 és 2000 közötti három évtizedben évente átlagosan egyetlen ilyen nap sem fordult elő. Sokan felfrissülésként élik meg, ha 30–32 fokra esik vissza a hőmérséklet, holott még a nyolcvanas években is egészen kivételes alkalomnak számított, amikor beköszöntött a klasszikus kánikula.

A baj csak az, hogy hiába szokunk hozzá gondolatban az ember okozta klímaváltozás mind egyértelműbb következményeihez, attól még töltéseink nem lesznek erősebbek, házaink nem állnak jobban ellen a szélviharoknak, s testünk sem viseli el könnyebben a perzselő, levegőtlen, szűnni nem akaró forróságot.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Utas és gödör

Napfényben csak hagyján, ha lát az ember, de ha a gödrök megtelnek esővízzel és még be is sötétedik,… Tovább olvasom