Kisalföld logö

2016. 12. 11. vasárnap - Árpád -3°C | 8°C

Angyalok

Még egyszer sem mondtam ki, hogy hiányzol, Dominik.

Az olyan angyalnak, amiben még a kislányom hisz, szárnya van és csillogó ezüstje. Eltűnik a vásári forgatagban, az ablakon megjelenik s megengedjük, hogy velünk aludjon. Az olyan angyaloknak, amikben én hiszek, nem voltak szárnyaik, megjelentek s eltűntek a földről. De álom és ébrenlét között – ahol Pán Péterre vár mindörökké a tündér – van egy hely, ahol még bármi megtörténhet, mert csak félig valóság. Ott várom még néha én is, hogy újra mosolyogj, Dominik. S ott várom a kis Nikolt, akinek bájos elevenségét csak az édesanya képein láthattam, a lelke már némán lebegett a test körül hónapok óta.

Amíg élek, soha nem fogom elfelejteni ezt a nyarat. Olyan közel voltak hozzám s angyalport éreztem a kezemen, ami az öntudatlan kislány titokzatos homlokát simíthatta az intenzív osztályon. A kisfiúval pedig a kevés percet vagy órát is sokszorosan tette fontossá a bennük rejtező búcsúzkodás, mert soha nem tudhattam, találkozunk-e még egyszer. Féltem is a közelségtől, vékony falként őrizve a riporter szerepét, mert a haláluk máskülönben az én szívemből is elvesz majd egy darabot. Írtam a fájdalomról s még egyszer sem mondtam ki, hogy hiányzol, Dominik.
Aztán a nyár szinte trópusivá vált, miközben a hőmérő hűvöset mutatott. Nikol és a „Mosolymanó" napokat töltött ugyanazon az osztályon, s szinte egyszerre váltak angyallá, mint az a kislány és kisfiú, akik valaha mosolyogtak álmukban a másik születésekor. Hívők számára földiek és égiek most együtt ünnepelnek. Én nem kérem, hogy nézzetek le, s hogy vigyázzatok ránk odaföntről. Már attól jobb lett ez a föld, hogy itt voltatok és el kellett mennetek.

Soha nem felejtlek, Nikol! Hiányzol, Dominik!
 
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Más karácsony

Talán ha tudnánk egy kicsit megállni és csöndben maradni… Tovább olvasom