Kisalföld logö

2017. 02. 27. hétfő - Ákos, Bátor 2°C | 14°C Még több cikk.

Amatőrök

...a legjobb lecke volt arról, mi minden születhet abból, ha a legkülönbözőbb emberek merő lelkesedésből együtt tesznek a maguk és mások örömére.


„Amatőr" – sütjük rá az elítélő jelzőt arra, aki hozzá nem értő módon nyúl valamihez (és éppen nem jut eszünkbe a „dilettáns" szó). Pedig az amatőr eredetileg egyáltalán nem pejoratív kifejezés; azt az embert jelöli, aki nem hivatásszerűen, hanem kedvtelésből csinál valamit. Ebből pedig nagyszerű dolgok sülhetnek ki, nem véletlenül mondják: a profik építették a Titanicot, az amatőrök pedig a bárkát... Ezt azonban hajlamosak vagyunk elfelejteni – ezért nem tűnt különösebben izgalmas programnak a meghívás a dunaszegi színjátszó kör előadására. Aztán ami a nyalkai közösségi ház pici színpadán történt, arról felszínesen azt mondhatnánk, láttunk egy remek előadást, kicsit mélyebbre ásva azonban a legjobb lecke volt abból, miről szól egy közösség megtartóereje, mire képes néhány elhivatott lokálpatrióta, mi minden születhet abból, ha a legkülönbözőbb emberek merő lelkesedésből együtt tesznek, dolgoznak a maguk és mások örömére.

Nem divat manapság valamit, amit sokan hivatásként űznek, pusztán a cselekvés öröméért tenni. Minimum csodabogárnak nézik, de sokszor egyenesen gyanakodva tekintenek arra, aki felnőtt fejjel hegedülni kezd, akvarelleket fest vagy éppen énekelve-táncolva kiáll a színpadra. Aki nem tör díjakra, egy fillért sem kap az erőfeszítéseiért, és tudható, hogy nem jár értük sem adókedvezmény, sem pluszpont az egyetemi felvételin. Mint a több mint harminc szigetközi amatőr színésznek, akik minden héten összegyűlnek, hogy szöveget tanuljanak, játsszanak, próbáljanak, ha kell, tízszer, százszor is, hogy végül megszülethessen az előadás. Nem számít, hogy „civilben" mérnök, tanár, egyetemista vagy hivatalnok valaki, hogy kire szavazott vagy mekkora autóval jár, egy-egy délutánra Baradlay Richárddá, Mauglivá vagy Schneidernévé változik, miközben társadalmi munkában készül a smink, a hangosítás, a jelmez, a díszlet, gyűlnek a kellékek a környékbeli településeken tartott előadásokhoz. A próbákra visszatérnek falujukba az elszármazottak, bekapcsolódnak az iskolások, a dunaszegi bemutatókon pedig rendre két-háromszáz ember tapsa jutalmazza a munka, a gyereknevelés, a tanulás és mindenféle társadalmilag is hasznosnak ítélt tevékenység közé besuvasztott munka gyümölcsét. (Megjegyzem, a szereplők legalább fele kiállhatott volna a győri színház színpadára is egy hasonló darabban...) Az örömjáték közben pedig megszületik a közösség, amitől élővé és pezsgővé lesz egy falu, ami összehoz időst és fiatalt, ami, ha csak néhány órára is, de megteremti a csodát, akár az isten háta mögött is.

„Örülünk, hogy itt lehettünk, jól éreztük magunkat" – az előadást záró mondat erejét és valóságát mindannyian éreztük ott, a közönség soraiban, feledve az óhatatlanul előforduló hamis hangokat és intonációs bakikat. Mi is örültünk – köszönjük!
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Generációs vita

Pedig egyetlen dolog biztosan nem változik: a lehetőségekhez képest mindenki jól akarja érezni… Tovább olvasom