Kisalföld logö

2016. 12. 11. vasárnap - Árpád -3°C | 7°C

A remény népe

Csokonai zsenijének belátásához aligha kell más, mint megidézni magunkban 1989-es reményeinket, miszerint hamarost Kánaán lesz a legvidámabb barakk.
A magyar emberek bonyolultabb mechanizmus szerint szoktak dönteni a választáson, tudtuk meg a minap Orbán Viktor miniszterelnöktől. Nevesen, „a remény fontosabb a magyar választópolgár számára, mint a tény; ez döntő eleme a magyar népléleknek". Ezért szerinte csak olyan választási programmal érdemes előállni, amely nem arról szól, mit tett a politika, hanem hogy mi az a lehetőség, amelyet fel tud kínálni az embereknek, akik ezt ki tudják használni, ha ügyesek. „Sokkal inkább a reményről, a jövőről és az emberekről kell szólnia ennek a választásnak" tehát.

Nos, ez több szempontból is érdekes, mert a remény különös jószág. Szebben szólva éppen kétszáztíz éve tudjuk, hogy földiekkel játszó égi tünemény, kit ugye teremt magának a boldogtalan. S mint védangyalának bókol untalan. Sima szájával kecsegtet, kétes kedvet csepegtet, aztán végül mégis megcsalja az embert. Afféle lelki szerencsejáték tehát. E tétel és Csokonai zsenijének belátásához aligha kell más, mint megidézni magunkban 1989-es reményeinket, miszerint hamarost Kánaán lesz a legvidámabb barakk; aztán gyorsan kiderült, hogy se manna, se vidámság.

Továbbá az üzenet másik fele is figyelemre méltó, nevesen, hogy miként jön a reményhez az ügyesség, s az mit jelent valójában. Szép magyar nyelvünk ugyanis ez ügyben is erősen megengedő, kvázi ez is hozzátartozik a magyar néplélekhez. Szóval az ügyes, aki a munkáját könnyen, gyorsan, jól végzi el? Vagy az, aki talpraesett? Aki a helyzetet kihasználja és a saját céljának megfelelően alakítja? Vagy netán az, aki élelmes? Vagyis az a maga hasznát elérő ember, aki foglalkozását, adottságait ravasz számítással pénzbeli vagy más előnyök megszerzésére használja? Mert nem mindegy ugyebár. De ennek végére járni itt és most úgyis reménytelen…

Már csak azért is, mert mint tudjuk, a magyar emberek bonyolultabb mechanizmus szerint szoktak dönteni a választáson. Hiába van, hogy huszonnégy év honi tapasztalatát látva még egy óvodás is tudná, hogy a választások közeledtével minden kormány gazdaságilag fenntarthatatlan ígéreteket tesz, a nagykorú szavazópolgárok zöme ezt mégis újra és újra készpénznek veszi. Igazmondással itt nem lehet választást nyerni, az faktum.

Tehát Orbán Viktornak igaza van. Nem a kormányokkal és a tényekkel van a baj – azok olyanok, amilyenek. Hanem megint velünk. Pontosabban a reményeinkkel meg a néplélekkel. Hogy így vagyunk összerakva.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Sok a farok

Megnyilvánulásai a pártként való működés komolytalan voltára utalnak. Tovább olvasom