Kisalföld logö

2017. 03. 25. szombat - Irén, Irisz 7°C | 13°C Még több cikk.

A Putyin-elv

Moszkva sakkjátszmájában még csak a megnyitásnál tart. Mi lesz a következő lépés? És hogyan lehet megakadályozni?

Néhány hónapja volt kerek, 190. évfordulója annak, hogy James Monroe, az USA elnöke kongresszusi beszédében meghirdette az utóbb róla elnevezett elvet, amely az „Amerika az amerikaiaké" leegyszerűsített formában vált ismertté. Ez eredendően azért született, hogy távol tartsa az európai országokat az amerikai gyarmatosítási törekvésektől, de tartalmazta azt is, hogy az Egyesült Államok nem kíván beavatkozni a földrész más államainak belügyeibe. Az utóbbi szándék a XIX. század derekára mind jobban elhalványult, s akkortól az elv egyre inkább annak kinyilvánítására szolgált, hogy Washingtonnak joga van a nyugati félgömb nemzeteinek vezetésére. Ezt a doktrínát az USA még néhány évtizede is alkalmazta, például 1983-ban, amikor Grenadát és 1989-ben, amikor Panamát rohanta le.

Az érdekszférák világos kijelölése tehát egyáltalán nem idegen a nagyhatalmaktól, s nyilvánvaló, hogy Vlagyimir Putyin orosz államfő ha szavakban még nem is, de tettekben már meghirdette saját Monroe-elvét: a volt Szovjetunió Oroszországé. Erre utalt korábban az orosz–fehérorosz–kazah vámunió létrehozása, a 2008-as grúz háború nyomán Dél-Oszétia és Abházia függetlenségének elismerése, legutóbb pedig a Krím félsziget elfoglalása és elcsatolása. Ez már nem a jelcini Oroszország, amely a kilencvenes években vesztes félként viselkedett; bár manapság jeles nyugati diplomaták lamentálnak azon, mennyiben járult hozzá a krími agresszióhoz, hogy a Nyugat a hidegháború veszteseként kezelte.

Putyint láthatóan nem érdekli, hogy mostanáig – mint azt Valki László nemzetközi jogász a legutóbbi HVG-ben megállapította – a náci Németország volt az utolsó ország, amely egy állam területe ellen nem provokált támadást hajtott végre. Nem érdekli, ha kizárják a G8 együttműködési fórumból, s nem fontosak számára azok az elemzések sem, miszerint Ukrajnában a Krím nélkül csak 15 százalék marad az orosz kisebbség aránya, azaz szinte kizárt, hogy a jövőben demokratikus úton oroszbarát erő kerüljön hatalomra. Ő az erőben hisz, s számítása beválni látszik. Erre utalnak a gyenge európai és amerikai szankciók, de az is, hogy Frank-Walter Steinmeier német külügyminiszter vasárnap kijelentette: Oroszország a Krím megszerzése után nem terjeszkedhet tovább. Az erőteljesnek látszó mondat tulajdonképpen annak beismerése, hogy a félsziget szinte azelőtt elveszett, mielőtt a Nyugat összevonta volna a szemöldökét.

Moszkva sakkjátszmájában még csak a megnyitásnál tart. Mi lesz a következő lépés? És hogyan lehet megakadályozni?
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Szembenézni a legnehezebb

Ez a halogatás, ez a szembenézés halála. A fejlődés gátja. A könnyebb út. Tovább olvasom