Kisalföld logö

2017. 01. 17. kedd - Antal, Antónia -6°C | 1°C

A mosoly országa

Hol hajlandó az ember csakis érdektől vezérelve a legotrombább viccen is hang nélkül mosolyogni? Aki nem bírja kivárni a választ, ugorjon rögtön az írás végére; akinek vannak tippjei – márpedig sokunknak azt gyanítom, van –, engedje ki a gőzt.

Nagyjából ezt tette éppen két hete Győr díszpolgára is, annyi különbséggel, hogy a szavait nem csupán a világba kiáltotta, hanem nyomtatásban is látni kívánta. Ez utóbbi vágya teljesült Michael Leiernek, bár azt gyanítom, hogy az osztrák bürokrácián edződött (más olvasatban inkább kipihent) észjárásával azt remélte, hogy a leírt szónak egy újságban súlya is lesz. Vagyis: ha nyomtatásba kerül, hogy neki elege van abból, hogy négy hónapja tologatják az aktáját, csak történik valami.
Még az is lehet, hogy történt valami, nem tudom, mert két hete az érintett hivataltól hiába várok választ az udvarias formába öntött kérdésre, amely kevésbé udvariasan nagyjából így szólna: „na mi van már?" De ilyet persze nem mondunk, ezt megtanultuk 14 évesen, amikor először megkaptuk, hogy „a személyiigazolvány-képen nem vigyorogsz, mint a tejbetök, édes gyermekem, meg egyébként is kicsúszott az aláírásod a téglalapból, majd ha nagy leszel, akkor írogass ilyen rondán".

De mire nagy lesz az ember, eszébe sem jut vigyorogni egy hivatalban, s az aláírása sem csúszik ki, mert pórul jár.

Szóval Leier hibázott, amikor a díszpolgár fejével számolt, s én is hibáztam, amikor egy hétre saccoltam a válaszadást egy, a saját pénzünkből fenntartott hivatal munkatársaitól. Ne kerteljünk tovább: a zöldhivatal országos illetékese, illetve a helyi igazgatója elérhetetlen számunkra. Az előbbi két hete, az utóbbi azért, mert az igazgató úr tárgyal, illetve az igazgató úr többnapos konferencián vesz részt. Innen üzenem – jobb híján –, hogy valaki végre felismerhetné, ne adja ég, ki is mondhatná a kínos igazságot, miszerint a nagy hallgatás a legbeszédesebb válasz mindarra, amit a burgenlandi üzletember meg is fogalmazott: a magyar hivatalokban (tisztelet a kivételnek) két hetekben mérik az időt – ennyi kell, hogy újabb kifogást találjanak arra, miért nem született válasz az adott kérelem ügyében.

Magyarország híres arról is, hogy a beruházást ünneplő díszvacsorán könnyen csókot lehelünk egymás orcájára, cinkos összekacsintással nyugtázva, hogy nincs harag, barátom, az emlékek a welcome drinknél már meg is szépültek. Tudunk – csakis érdektől vezérelve – a kéthetes pauzákon és az alkalomhoz egyáltalán nem illő, sikamlós vicceken is mosolyogni. Egy-egy fájó pillanatban még a nevetés is megy. Egy ilyen partin ez belefér, s még egy helyen: a fogorvosnál.

Olvasóink írták

  • 1. szekelyse50 2012. október 27. 10:07
    „Igen egyre többen használják manapság a Panam mosolyt (a légi kisasszony mosolyt) sok mindent takarhatnak el.”
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Szépen ünnepelni

Tovább olvasom