Kisalföld logö

2017. 07. 25. kedd - Kristóf, Jakab 18°C | 25°C Még több cikk.

A kereszt karjaiban

Megint eljött. Eljött, hogy megmutassa önmagát, figyelmeztessen és az isteni titok felé kinyisson egy újabb kaput. Eljött, hogy ismét megtörje finoman a kenyeret és szelíden kínálja a bort, majd bizonyságul itt hagyja a mondatot: „…értetek ontatott, a bűnök bocsánatára".

Eljött, hogy örök testamentumként újra nekünk ajándékozza a megváltás mindenkire érvényes valóságát. A tényt, hogy ember volt, a kereszt magasában kétségbeesett, esendő lélek, aki akkor és ott, a kínok magányában vergődve az ég felé sóhajtotta a csendes kérdést: „…miért hagytál el engem?"

Eljött, hogy mindenki előtt és mindenkiért vállalja a földbe hullt búzaszem sorsát és a termés örömét is megossza velünk. Eljött, hogy erősítse bennünk az újrakezdés alázatát, az üzenetet: áldozata nem volt hiábavaló.

Eljött, hogy emlékeztessen: ereje-csodája, a kegyelem most és mindörökké benne rejtezik a fényben, az erdő, a rét gyógyító illatában, a madarak hajnali-alkonyi énekében, a muzsikáló esőben, a türelmünkben, a fájdalmunkban, a félelmünkben, az erőnkben, a szükségünkben, gyengeségünkben, az ünnepekben, a hétköznapokban, az imákban és a hófehér tavaszi sziromzuhatagban is.

Benne rejtezik az örökkévaló csendben, ami felénk hajlítja az üres kereszt karjait, ami alázatra, térdre késztet, ami szánalmas gyarlóságainkkal szembesít. Eljött, hogy belénk ültesse az igét: szeretet nélkül nem érthetjük meg az öröklétet, nem élhetjük meg, hogy az öröm és a szenvedés, az élet és a halál miként egészíti ki teljességgé egymást. Nem érthetjük meg, miként születik meg a golgotai tragédiában az új élet.

A remény. Létünk és elmúlásunk egyetlen lehetősége: a hívőnek-keresőnek-hitetlennek egyaránt kegyelmi ajándékként felajánlott feltámadás.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Nyugat felé félúton

Tovább olvasom