Kisalföld logö

2016. 12. 03. szombat - Ferenc, Olívia -4°C | 4°C

A jó és a rossz

Természetesen nem udvarias dolog tényként állítani, hogy a Veszprém Megyei Bíróság elfogult volt, csak azért, mert Veszprém szerette Marian Cozmát és „a bíróság saját fia ügyében járt el".

Ám azzal együtt, hogy mennyire túlzó ez a védői megfogalmazás, a kézilabdacsapat tagjait az egész Dunántúl szereti, tehát ezzel az erővel az ügyet valóban Békésbe kellett volna vinni, jó messze innen. És semmiképpen se Szegedre, ha kézilabdáról van szó.

A baj tehát nem az, hogy a bíróság elnöke esetleg szurkolt már a csapatnak, a vádlottaknak pedig nem szurkolt, hanem az, hogy az ítélet valóban hemzseg az olyan érzelmektől fűtött szófordulatoktól, amiket bármelyik hírlap szívesen kölcsönvett volna tavaly, ha nem zavarja, hogy a bíróság elveszi a kenyerét. S azt nem kell mondani, hogy ez ebben az ügyben, ami a kezdetektől fogva robbanó indulatokat kelt, s ami a bűnöző életű cigányokról szóló, magas politikáig menő megnyilatkozásokat indukálta, mennyire veszélyes és rosszul értelmezendő.

Iszonyúan nyomasztó egyébként ezt az egész cselekménysort átélni, attól a pillanattól kezdve, hogy az enyingi társaság beront a veszprémi lokálba, lökdösi a vendégeket, tapogatja a nőket – áll az ítéletben – és minden jelenlévőt balhéval fenyeget. Nyomaszó átélni, akkor is, ha „romacsoportról" beszélünk, meg akkor is, ha nem. De az ítélet romacsoportról beszél, méghozzá folyamatosan.

És ha bárki azt mondja, hogy ennek nincs jelentősége, azt megcáfolja maga az indoklás: igenis éppen azért van jelentősége, mert a bíróság valamiért jelentőséget tulajdonít a megnevezésnek. Ennél is kikezdhetőbb, hogy csak ritkán feledkezik meg arról: itt valójában a jó és a rossz harcáról van szó, nem pedig egy vérig menő verekedésről, aminek a részleteit kellett kivizsgálni. Azt olvassuk, hogy roma társaság támad a népszerű kézilabdázókra, akiket a diszkóban jelen lévő férfiak szeretnek, a nők kacérkodnak velük, majd jön a dúvadként viselkedő csapat, akikről annyit érdemes tudni, hogy cigányok.

A dulakodás részletezésén is ez a szembeállítás vonul végig, Sesum „feltámogatja barátját", Cozma visszaveri a támadásokat, „szélesen kivitelezett ökölcsapásokat" visz be a fejre, támadói helyenként ugrándoznak, toporognak, orvul támadnak vagy „felsőbbrendűen, vezérként pózolnak". Csakhogy ez nem „A szíven szúrt ország" forgatókönyve, hanem elvileg száraz tényközlés, gyakorlatilag meg magas labda, amit az ügyvédek le is csaptak.

És túlzottan eltereli a figyelmet arról, hogy egyébként a feltárt bizonyítékok alapján lehet nagyon is alapos az ítélet. Ettől még könnyen előfordulhat, hogy minden következtetés a helyén van és a szigorú büntetések is ülnek. De a közvéleményt erről úgyis nehéz lenne meggyőzni, mert olyan, hogy elég szigorú büntetés, Magyarországon nem létezik, lásd az internetes hozzászólásokat.

Aki öt évet kapott, az kapjon életfogytiglant, aki életfogytiglant kapott, az kapjon kötelet. És természetesen: ne mulasszuk el leírni, hogy „cigányok", mert az úgy hazugság lenne. De hát az elsőfokú ítéletet nehéz is lenne idézni e megkülönböztetés nélkül, ezért őszintén remélem, hogy Győrben ezt a kérdést helyre teszik.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Azé a föld...

Tovább olvasom