Győr-Moson-Sopron - kisalfold.hu

A locsolás helyett néhány észak- és nyugat-magyarországi faluban húsvétkor vesszőzést találunk. A locsolás és a vesszőzés egyaránt a jelképes termékenyítést és a rituális megtisztítást célozza.

Régi szokás a tojásfestés és a tojásokkal kapcsolatos játék. A tojásfestés az asszonyok, lányok dolga. Legegyszerűbb módja, hogy a tojás felületét levéllel burkolják be, s úgy teszik a festékbe; utána a csipkézett levél helye világos színű marad. Régebben házi festékanyagokat használtak: hagymalevél, zöld dióhéj főzetét, vadkörte- vagy vadalma héját, gubacsot stb. A tojások „írásának" legismertebb módja az, hogy viaszt olvasztanak meg, s a folyékony viasszal a tojás héjára írják a kívánt mintákat. Ha a viasz megaludt, a tojást a festékbe teszik. A színes tojásról a viaszt letörlik, s a helye sárgásfehér marad. Ezt esetleg másfajta színnel színezik. Karcolással készülnek a vakart vagy kotort tojások; a díszítőmotívumokat éles szerszámmal kotorják a tojásra. Még nagyobb ügyességet kíván a patkolt tojások készítése.

Húsvéti szokás volt Erdélyben a kakaslövés is. Régen élő kakasra lövöldöztek régies íjjal és nyilvesszővel, újabban már csak festett céltáblára. A célba lövést tréfás rigmus kíséri. Először perbe fogják a kakast, majd elmondják a kakas búcsúztatóját. Ha a nyíl pontosan a kakas szívébe fúródik, véget ér a játék. A szokást kakasvacsora fejezi be.

A szokások másik csoportja egyházi rítusból vált népszokássá. Már a XII. században a nagyszombati szertartáshoz tartozott a tűzszentelés, a katolikus falvakban szokás volt az ételszentelés is. A gyermekek szokásaihoz tartozott a lármás nagyheti Pilátus-verés. Régi szokás a húsvéti határkerülés is, melyhez Zalaegerszegen a török harcokkal kapcsolatos történeti eredetmondát fűztek.

Komatálküldés

A húsvétra következő fehérvasárnapon volt szokásos a komatálküldés. Ezt a szokást főként fiatal lányok gyakorolták, de előfordult az is, hogy leány fiúnak, vagy fiúk egymásnak küldték. A komatálat küldők egymást testvérré fogadták, sírig tartó barátságot kötöttek, s ezután magázták és komának, a lányok pedig mátkának nevezték egymást.

A komatál tartalma tájanként változott, de nem hiányzott belőle a húsvéti tojás, kalács, kis üveg ital. Az ajándékot kapó kivett a tálból egy húsvéti tojást, s helyette két másikat rakott a tálba cserébe; más helyeken az egész tálat elvette, s helyébe egy másik tálat küldött. A komatál átadása énekelt, mondott köszöntő kíséretében történt.

Húsvétolás Magyarországon

A nagypéntekhez kapcsolódó tisztítási-tisztulási rituálé szokása igen korai időkre vezethető vissza. A szokások tájegységenként változtak a patakban történő fürdéstől kezdve egészen a porta rituális felsepréséig amely mindig a házzal ellentétes irányban történt. Göcsejben a gazda, vagy gazdaasszony kora hajnalban meztelenül, pálcával a kezében körülfutotta a házat, miközben ezt mondta: „Patkányok, csótányok, egerek, poloskák oda menjetek, ahol füstös kéményt láttok!" A mai ember számára egy kis magyarázat szükséges e tisztítási eljáráshoz: azért zavarták a füstös kémény felé az ártó dolgokat, mert hajdanában nagypénteken, Krisztus halálának emlékére kioltották a tüzet, akinél mégis égve maradt, az megérdemelte, hogy rászabaduljon a rontás. Húsvét napja a magyarságnál dologtiltó nap. Hajnalán vagy estéjén többfelé szokásos volt a határkerülés, melynek módja a következő volt : a férfiak a templom előtt gyülekeztek és bejárták a falu határát. A határjárás alatt zajongva, kereplőzve sőt, helyenként lövöldözve és időnként beszédeket mondva űzték el a gonoszt a határból.

Húsvét ünnepének étrendje is jellegzetes, az ún. szimbólum ételek. Első a bárány, a zsidóság Egyiptomból való menekülésének emlékére. Másik eledel a tojás, az élet ősi szimbóluma, mely a kereszténységnél új tartalmat kapva, a feltámadás jelképe lett. Újabb keletű húsvéti étel a sonka és a kalács.

A húsvéti locsolkodás első írásos emléke 1545 áprilisából származik, mely szerint akkoriban még szó szerint megfürösztötték – és nem meglocsolták – a lányokat. A szokás folyamatosan szelídült. A XVIII. századi erdélyi leírások már csak vedrekkel való öntözésről tudósítanak. A tojásadás szokásának keletkezésére utaló adat nem áll rendelkezésre, tény, hogy a XVIII. században már nem csak a locsolásért járt, hanem egyébként is ajándékozták. A tojás hímzése, megírásának szokása is kialakult már ekkorra, de nem mindig cifrázták meg valamennyi tojást, sok esetben csak a kedves kapott hímest.

Végezetül essen szó a nagy húsvéti rejtélyről : Hogy került a nyúl a húsvéti kosárba?

A húsvéti nyúlnak semmi nyoma népünk hagyományaiban – nem is lehet – mivel német eredetű szokásról van szó és ott is csak a XIX. században terjedt el. Kialakulását feltehetően félreértés okozta. A XVI. században a német földesuraknál a nép kötelező húsvéti szolgáltatása a gyöngytyúk volt, tojásaival együtt. E jószág német neve Haselhuhn, amit sok helyen rövidítve, csak Hasl- ként emlegettek, és szokás lett párhuzamot vonni a Hasl és a húsvét között. Más német uraknál viszont nem gyöngytyúk, hanem nyúl volt az ajándékozás tárgya és itt kezdődött a kavarodás, mivel a nyúl német neve Hase. Innen már csak össze kell kapcsolnunk a két, azonos időponthoz és majdnem azonos névvel rendelkező szokást és megkapjuk a végeredményt: a tojást tojó nyulat! A magyarság gyorsan egy rigmust is költött a nevezetes eseményhez, amely így szól:

„Tarka- barka kis nyulacska
Hogy lehettél ilyen csacska
Tyúk módjára fészket rakva
Tojást tojtál húsvét napra. "